Elvitt messzire a szél ...

Dalszöveg : A percek peregnek,a napok gyülnek , Mint szürke por a régi könyveken... A fény is tompább már körülöttem, És csak a magány talál meg idebenn... Az esték most egyedül találnak, A magány már régi ismerős... Az emléked bennem újra éled, Halovány, de még néha visszajő… Ennyi volt, elvitt messzire a szél, Csak egy név marad, mi bennem él... Egy halovány emlék még visszatér, De már nem hív, csak elkísér... Egy távoli hely hívogat csendesen, Hol ezelött nem jártam még soha... Talán ott vár majd egy másik élet, Vagy újra megtalál a múltam árnya… Valaki ott majd máshogy lát, Másképpen szólít meg talán... És nem tud rólam semmit sem, Ami bennem még mindig fáj… Ennyi volt, elvitt messzire a szél, Csak egy név marad, mi bennem él... Egy halovány emlék még visszatér, De már nem hív, csak elkísér... Még egy pillanat, mit megőriznék, Még egy szó, mit kimondanék... De széthullott már minden régen, Mostanra egy elfelejtett emlék… Ha lenne is mi visszahúzna, De már nincs többé út hozzád, A hidak csendben leomlottak, És elnyelte őket a sötét ár… Ennyi volt, elvitt messzire a szél, Csak egy név marad, mi bennem él... Egy halovány emlék még visszatér, De már nem hív, csak elkísér… Még egy szó… de elnémult bennem, Még egy perc… de szétesett... És amit együtt álmodtunk meg, Az mostanra semmivé lett… Hiába kértelek, hogy maradj még, Nem tartott vissza semmi sem... Csak azt viszem, mi bennem élt, A többit csendben elengedem… Ennyi volt, elvitt messzire a szél, Csak egy név marad, mi bennem él... Egy halovány emlék még visszatér, De már nem hív, csak elkísér... Te más karjai között keresed majd, Azt, mit bennem hagytál el... Én pedig megtanulok élni, Egy végső néma búcsúval… És ha egyszer még eszedbe jutok, Mint egy halványuló gondolat... Tudd, hogy bennem örökre ott vagy… De már végleg elengedtelek...