Túl az összetört álmokon ...

Dalszöveg : Az ablakon túl a város már alszik, Néhány lámpa fénye ég odakint … A felhők takarják el a holdat, Szél süvít át az éjszakában… És én némán figyelem az eget, Nem ragyognak most a csillagok, Csak állok egyedül csendesen , Az elveszett álmok romjai felett… Csak mennék innen messzire, Túl az összetört álmokon, Ahol nem számít múlt, és bánat, Ahol nem kérdez senki semmit, És nem fáj többé az emlékezet... Valaha hittem a csodákban, És a kedves szép szavaknak... De az idő lassan megtanított rá, Milyen törékeny a boldogság... Szétesett ködös emléképek, Megkopott régi dallamok... Egy régi film pereg bennem újra, És benne újra elveszve vagyok... Keresem még azt az arcot, Aki egyszer rám mosolygott... Aki tudta, milyen mélyen, Élt bennem a végtelen... Keresem a hangod az éjben, Az álmokban ott vagy még... De a hajnal mindig elüzi, Az összes megmaradt reményt... Csak mennék innen messzire, Túl az összetört álmokon, Ahol nem számít múlt, és bánat, Ahol nem kérdez senki semmit, És nem fáj többé az emlékezet... A neonfényes utcák fölött, Szétfoszlott álmok lebegnek... Egy régi dal szól valahol, Amit rég nem ért már senki meg... Mondd, hová tűnnek a vágyak, Ha nincs már , aki őrizze még? Hová bújik el a remény, Ha kialszik bennem a fény? Csak mennék innen messzire, Túl az összetört álmokon, Ahol nem számít múlt, és bánat, Ahol nem kérdez senki semmit, És nem fáj többé az emlékezet... Miért marad minden kérdés Válasz nélkül idebenn? Miért érzem azt újra és újra, Hogy elvesztem teljesen? De most mennem kell tovább, Mert nem maradt más nekem, Csak ez az örökké lázadó bolond szívem...