Ágnes Vanilla & József Attila - Nő a tükör előtt

Ágnes Vanilla & József Attila - Nő a tükör előtt JÓZSEF ATTILA : NŐ A TÜKÖR ELŐTT A tükör előtt öltözik. Csupasz, Akár a frissen megköszörült penge. Nem látta férfi, mégis beleszúrja Kegyetlen tükre minden férfi-szembe. A tükör előtt öltözik. Gyapjú Kelmét neki növeszt a férfi nyája. Szoknyaként veszi magára a poklot S az ég fodorként hullámzik alája. Hajára aggat mély rejtelmeket, Vagy hajnalból köti ragyogó kontyát S a férfierő roppant vásznait Ujjai apró szallagokra bontják. Fülönfüggőül szívünket veszi, Nem hallott zenét csak neki zenéljen És nyelve alatt jéghegyeket hordoz, Hogy forróságát elvermelje mélyen. Lelkiismeretünket gyújtja föl, Hogy szemöldökét véle bekormozza, Tíz manikűrözött méregfogát és Ajkát vérünkkel festi meg pirosra. S már készen van és nincsen rajta más. Á, dehogy! tán csak egy virágszál éppen! Annyira egyszerűen indul el, Hogy szőnyegére: holt agyunkra lépjen.