Elbuktam

Elbuktam” (Intro) Csend van megint a szobában, Üres üvegek az asztalon némán. A füst lassan úszik a félhomályban, És elvesztem saját magamban… (Verze 1) Annyi álmot vittem végig az úton, De mind széthullott félúton. Whiskey éget minden éjszakán, A drog csak pár órára visz tovább. Piros szemek, kialvatlan arc, A lelkem ellen minden nap harc. Hittem emberekben, hittem magamban, Most meg romok között állok hangtalan. Barátok mentek, mint az éjszaka, Minden szó csak üres maradt ma. Füstbe fullad minden gondolatom, Az alkohol lett a vigaszom. (Refrén) Elbuktam… megint mélyre estem, Túl sok sebet cipelek a testben. Alkohol folyik minden éjszakán, A drog húz le még mélyebbre talán. Hiába futok, utolér a múlt, Minden remény bennem lassan kihunyt. Ha nincs már fény az ég alatt, Miért érzem, hogy valami mégis itt maradt… (Verze 2) Utcák közt bolyongok hajnalig, A lelkem bennem hangtalan sikít. Kabátzsebben gyűrt cigaretta, Minden slukkal mélyebbre zuhanva. Túl sok ital, túl sok álmatlan év, Túl sok ember mondta: „ennyi elég”. De mikor egyedül marad az ember, A sötétség mindig újra felemel. Füstös szobák, szétesett álmok, Tükörben már idegent látok. A szívem lassan darabokra hull, És bennem minden csendbe borul… (Refrén) Elbuktam… megint mélyre estem, Túl sok sebet cipelek a testben. Alkohol folyik minden éjszakán, A drog húz le még mélyebbre talán. Hiába futok, utolér a múlt, Minden remény bennem lassan kihunyt. Ha nincs már fény az ég alatt, Miért érzem, hogy valami mégis itt maradt… (Outro) Talán egyszer újra felkelek, Talán nem nyelnek el a szelek… Mert aki mindent elveszített már, Az egyszer még önmagára talál…