Nem Tudjátok (Rock verzió)

Nem Tudjátok (Intro) A nevemet sokan kimondják, Az arcomat sokan felismerik. De amit belül hordozok, Azt csak a csend ismeri. (Verze 1) Nem tudjátok, hány ajtó csapódott rám, Hány éjszakát töltöttem magányán. Hányszor álltam a semmi szélén, Mikor nem maradt senki mellettem. Nem láttátok a kétségeimet, A rejtett félelmeimet. A mosoly mögött ott volt a harc, Míg a világ csak nézte az arcom. (Refrén) Mert nem tudjátok, min mentem át, Milyen vihar tépte szét az utam. Nem tudjátok, hány könny hullott rám, Mire ember lettem önmagamban. Sokan tudják, ki vagyok ma, De azt nem, hogy mi volt az ára. Minden sebem egy emlék maradt, Minden lépésem nyomot hagyott. (Verze 2) Voltak álmok, amik darabokra törtek, Voltak emberek, akik örökre eltűntek. Voltak utak, amik rossz helyre vittek, És döntések, amik örökké kísérnek. De minden bukásból épült egy fal, Minden csalódásból lett új hajnal. Aki ma vagyok, nem véletlen lett, Ezer csatából született meg. (Refrén) Mert nem tudjátok, min mentem át, Milyen vihar tépte szét az utam. Nem tudjátok, hány könny hullott rám, Mire ember lettem önmagamban. Sokan tudják, ki vagyok ma, De azt nem, hogy mi volt az ára. Minden sebem egy emlék maradt, Minden lépésem nyomot hagyott. (Bridge) Nem kérek sajnálatot, nem kérek tapsot, Csak értsd meg egyszer azt, amit hallgattok. A történetem nem az arcomra van írva, Hanem a lelkem legmélyebb titkaiba. (Utolsó Refrén) Most már állok, bár sokszor elestem, A sötétségből újra felkeltem. És ha egyszer majd rám nézel csendben, Ne a nevemet keresd bennem. Mert a valódi énem nem a hírnevem, Nem a múltam, nem a végzetem. Hanem az a szív, ami nem adta fel, Mikor minden más elveszett.