Felső-Csallóköz 2. - Az Aranykert aranykora

Olyan föld volt ez, amelyben tündérek honoltak, ahol örök tavasz virít és arany gyümölcs terem. Ezt a csodálatosan szép, vadregényes szigetországot aranykertnek hívták. Dús legelői, ezernyi halászó vize, gyümölcstermő földjei s mocsári tölgyerdővel borított szigetei valósággal csábították a magyarságot, hogy megtelepüljön ezen a földön. Csallóköz Aranykertje még ma, az aranykor lehanyatlásával is olyan bőséges kincsestára a magyarságnak, hogy nem lehet betelni vele. Ötödször is nekivágunk, hogy bejárjuk a már megzabolázott Duna legnagyobb szigetének Kis-Duna menti tájait. A magyar múltról mesélő épített örökségeken, kastélyokon és templomokon túl, itt vannak azok az őshonos közösségek is, akik a szláv hódítás és az ateista materializmus ellenére őrzik még az Aranykert magyar jellegét. Legutóbb a mátyusföldi Hegysúrnál értük el a Kis-Dunát. Most csónakkal kelünk át a csallóközi Jányok Csillagvárába. A falu után Pozsonycsákány és Csallóközcsütörtök felé vesszük az irányt, majd Nemesgomba és Nagymagyar következik. Csenke után bélvatai kitérővel megyünk Békére, hogy Lég és Szentmihályfa érintésével érkezzünk meg Kisudvarnokra. A "Hazajáró" hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig - megannyi magyar emlék kíséri a "Hazajáró" soha véget nem érő útját.