NEFAG Erdő, ember, erdőgazdálkodás: különleges egyensúly Budapest közelében

Budapest agglomerációjában különösen nagy érték, ha a helyi közösség nem csupán az erdővel él együtt, hanem az erdőgazdálkodást is érti és elfogadja. Csévharaszt, Nyáregyháza és Monor térségében ez a kapcsolat ma is természetes: az itt élők számára az erdő egyszerre jelent jó levegőt, árnyékot, kirándulóhelyet, munkát, faanyagot, helyi identitást és olyan táji örökséget, amelyet több generáció erdészeti munkája hozott létre. Az alföldi erdők témája különösen időszerű, hiszen a klímaváltozás, a vízhiány és a csökkenő talajvízszint miatt ma élénk szakmai viták zajlanak arról, milyen szerepe lehet a zárt erdőknek a szárazodó térségekben. Az erdő, amelyet több generáció munkája hozott létre Az Alföld peremén a zárt erdő nem magától értetődő adottság. A Csévharaszt környéki erdők története jól mutatja, milyen hosszú út vezetett a futóhomoktól a mai erdőtömbökig. A térségben a gyenge termőképességű, homokos talajokon a mezőgazdasági hasznosítás sok helyen korlátozott volt. Az erdőtelepítés viszont képes volt megkötni a homokot, hasznosítani a területet, és élhetőbb, védettebb tájat formálni. Ebben a folyamatban meghatározó szerepet játszott Balla Károly, akinek 19. századi munkássága ma is része a helyi emlékezetnek. Az egykori nyílt, homokbuckás táj helyén mára olyan erdős környezet jött létre, amely alapvetően meghatározza Csévharaszt és a környező települések arculatát. A térség erdei ezért természeti értékek, kultúrtörténeti és erdészeti örökségek is. A mai erdők képe, szerkezete és közösségi szerepe jelentős részben annak a tudatos erdőgazdálkodásnak az eredménye, amely több nemzedéken át formálta és fenntartotta ezt a tájat. Ahol az erdőgazdálkodás nem idegen a helyiektől Csévharaszt, Nyáregyháza és Monor térségében az embereket ma is élő kapcsolat fűzi az erdőhöz és az erdőgazdálkodáshoz. Az itt élők közül sokan gyerekkoruk óta látják, hogyan dolgoznak az erdészek, hogyan történik egy-egy állomány ápolása, felújítása vagy átalakítása, és hogyan jelennek meg később az újulatok, fiatalosok, majd az újra záródó erdők. Ez a mindennapi tapasztalat különleges bizalmat teremt. A fakitermelés ebben a közegben nem feltétlenül az erdő pusztulásának képeként jelenik meg, hanem egy hosszú távú, ciklikus folyamat részeként: az idősödő vagy átalakításra szoruló állományokat új erdő követi, amelyet éveken, sokszor évtizedeken át gondozni kell. A térség példája azt mutatja, hogy az erdő, az ember és az erdőgazdálkodás alapvetően összetartoznak. Vita az alföldi zárt erdőkről Az Alföld szárazodása ugyanakkor új kérdéseket vet fel. Természetvédők, ökológusok és erdészek részvételével ma heves szakmai viták zajlanak arról, hogy a klímaváltozás korában érdemes-e továbbra is küzdeni a zárt erdőkért a száraz alföldi termőhelyeken. Egyes nézőpontok szerint a fák vízfelhasználása tovább terhelheti az amúgy is kritikusan csökkenő talajvízkészleteket. A NEFAG Zrt. álláspontja szerint azonban a kérdés nem válaszolható meg egyszerűen azzal, hogy „kell-e erdő” vagy „nem kell erdő” az Alföldre. A valódi szakmai kérdés az, hogy hol, milyen termőhelyen, milyen fafajokkal, milyen szerkezettel és milyen gazdálkodási módszerekkel lehet hosszú távon fenntartható erdőket nevelni. A NEFAG szerint a jól megválasztott fafajokból álló, gondozott, zárt alföldi erdők nem csupán vizet használnak, hanem fontos táji, mikroklimatikus és közösségi szerepet is betöltenek. Árnyékolják a talajt, mérséklik a szelet, csökkentik a széleróziót, javítják a helyi klímát, élőhelyet biztosítanak, és sok esetben védettebb, élhetőbb környezetet teremtenek a települések közelében. A NEFAG Zrt. Monori Erdészetének munkájában fontos cél, hogy a települések közelében lévő erdők minél természetszerűbb, esztétikusabb és közjóléti szempontból is értékesebb állományokká váljanak. Az elmúlt mintegy 40 évben csak a Monori Erdészet területén közel 300 hektáron történt olyan átalakítás, amelynek célja a rövid vágásfordulójú, idegenhonos fafajokból álló erdők leváltása hosszabb vágásfordulójú, őshonos fafajokra épülő állományokra. A kocsányos tölgyesek és más őshonos erdők nemcsak ökológiai szempontból értékesebbek, hanem a kirándulók és a helyi lakosok számára is természetesebb, vonzóbb erdőképet adnak. Közösségi érték a főváros közelében Csévharaszt, Nyáregyháza, Monor és a környező települések erdei egyszerre jelentenek jó levegőt, árnyékot, kirándulóhelyet, faanyagot, munkát, helyi identitást és táji örökséget. Különlegességük éppen abban áll, hogy a természeti érték, a közösségi használat és az erdőgazdálkodás nem külön történetként van jelen, hanem egyetlen, több nemzedéken át formálódó kapcsolat részeként. A klímaváltozás, a vízhiány és az inváziós fajok terjedése komoly kihívást jelent az alföldi erdők számára. A NEFAG Zrt. álláspontja szerint azonban ezekre a kihívásokra nem az erdők feladásával, hanem még tudatosabb, a termőhelyi adottságokat figyelembe vevő erdőkezeléssel lehet választ adni.