Jakab-Kiss Viktória: A kis szikra bennem él

Többet ér bárminél, hogy Általad a szikra újra Bennem él. Csak egy villanásnyi érzés az örökkéből, tudom; én voltam, ki ellenállásban éltem vele, én voltam ki hűtlenül megtagadtam létezni érte. Különleges akartam lenni valaki számára, és nálad több voltam ennél a szerepnél; mégsem értékeltelek, és így idő előtt elmentél; Most már nem lépek, mégha nyílna is az ajtó, mert elhiszem, nekem soha nem nyílik már. Most ha kiáltanék is érted, inkább csendben maradok; a kimondatlan szavak terhe alatt döntök élet helyett halálról. Az a kis szikra bennem ismét élni vágyik, tüzet kíván üresség helyett. De mit ér ez a tűz, ha csak a magam melegében tetszeleg? A világod voltam, pedig csak arra szomjaztam, valaki szeressen egy kicsit is végre, és ne legyek olyan jelentéktelenül egyedül én se… Közben izzott a levegő, erősödött a szívverésem melletted; én pedig feleszméltem, hogy már ha akarnék se tudnék élni Nélküled. És az élet tere egyszerre tűnt tágasnak és szűknek is; tudtam, Rajtunk múlik, hogy ez az út merre visz. De fiatal voltam, és felelőtlenül ellöktelek magamtól; elégtételt hiába kapok, távolodom el azóta is folyton Önmagamtól. Most már nem lépek, mégha nyílna is az ajtó, mert elhiszem, nekem soha nem nyílik már. Most ha kiáltanék is érted, inkább csendben maradok; a kimondatlan szavak terhe alatt döntök élet helyett halálról. Az a kis szikra bennem ismét élni vágyik, tüzet kíván üresség helyett. De mit ér ez a tűz, ha csak a magam melegében tetszeleg? Most már nem lépek, mégha nyílna is az ajtó, mert elhiszem, nekem soha nem nyílik már. Most ha kiáltanék is érted, inkább csendben maradok; a kimondatlan szavak terhe alatt döntök élet helyett halálról. Az a kis szikra bennem ismét élni vágyik, tüzet kíván üresség helyett. De mit ér ez a tűz, ha csak a magam melegében tetszeleg? JKV Saját művem Suno Ai által megzenésítve. Videók: pexels.com