Arany János - Mátyás anyja / Sinkovits Imre

Arany János / Balladák, 1982 MÁTYÁS ANYJA Szilágyi Örzsébet Levelét megirta; Szerelmes Könnyével Azt is telesirta. Fiának A levél, Prága városába, Örömhírt Viszen a Szomorú fogságba: "Gyermekem! Ne mozdulj Prága városából: Kiveszlek, Kiváltlak A nehéz rabságból. Arannyal, Ezüsttel Megfizetek érted; Szívemen Hordom én A te hazatérted. Ne mozdulj, Ne indulj, Én egyetlen árvám! Ki lesz az Én fiam Ha megejt az ármány? Adassék A levél Hunyadi Mátyásnak, Tulajdon Kezébe, Senkinek se másnak." Fekete Viaszból Nyom reá pecsétet; Könyöklőn Várnak az Udvari cselédek. "Ki viszi Hamarabb Levelem Prágába? Száz arany, Meg a ló, Teste fáradsága." "Viszem én, Viszem én, Hét nap elegendő." "Szerelmes Szivemnek Hét egész esztendő!" "Viszem én, Hozom én Válaszát három nap." "Szerelmes Szivemnek Három egész hónap. Istenem, Istenem, Mért nem adál szárnyat, Hogy utól- Érhetném Az anyai vágyat." - S ahol jön, Ahol jön Egy fekete holló; Hunyadi Paizsán Ül ahhoz hasonló. Lecsapott, Lecsapott Fekete szélvészből, Kikapá Levelét Az anyai kézből. "Hamar a Madarat!... El kell venni tőle!" Szalad a Sokaság Nyomba, hogy lelője. Madarat Nem egyet, Százat is meglőnek: Híre sincs, Nyoma sincs A levélvivőnek. Napestig Az erdőn Űzeti hiába: Éjfelen Kocognak Özvegy ablakába. "Ki kopog? Mi kopog? Egy fekete holló! Nála még A levél Vagy ahhoz hasonló. Piros a Pecsétje Finom a hajtása: Oh áldott, Oh áldott A keze-irása!" (1854)