Autumn Nostalgie - Eternal Joy on the Mountain of Loneliness

More info:   / autumn.nostalgie.official   https://autumnnostalgie.bandcamp.com https://www.metal-archives.com/bands/... From Esse Est Percipi (2020) Lyrics: Annyit vártam, míg hegy lett alattam. Felemelt az égbe, csillagok közelébe. Itt már csak nekem nyílik az ég Itt már csak nekem ragyog a csillagos sötétség. Egyedül maradtam és örömöm végtelen. Így nézek le mindenre. mindenre, amit magam alatt hagytam örökre. Minden más, amit itt fenn találtam, Messze meghalad mindent, amit vártam. Minden mást magam mögött hagytam. Megmaradok örök magányomban. Egyedül maradtam örömöm végtelenségében. Így nézek le mindenre, mindenre, amit magam alatt hagytam örökre. Summary of Eternal Joy on the Mountain of Loneliness (3.) EN: Nietzsche's Zarathustra created the mountain beneath him where he could only teach himself. He went down among the people in this infinite joy. But still he returned and plunged into the Gogolian depths of desperation. He left his work to the world, just as Gogol let the dead souls be lost among the flames. Joy and loneliness were both present on the mountain, where Zarathustra finally found nothing but himself. ------------------------------------- SK: Nietzscheho Zarathustra sama vytvorila horu pod ním, kde mohol učiť iba seba. V tejto nekonečnej radosti zostúpil medzi ľudí. Napriek tomu sa však vrátil, a vrhol sa do hlbín zúfalstva. Svoju prácu zanechal svetu rovnako ako Gogol nechal stratiť mŕtve duše medzi plameňmi. Radosť i samota na vrchole, kde Zarathustra nakoniec nenašiel nič, iba seba samého. ------------------------------------- HU: Nietzsche Zarathustrája maga alatt teremtette meg azt a hegyet, ahol csak magát taníthatta. Ebben a végtelen örömben ment le az emberek közé. De mégis visszatért és gogoli mélységekbe zuhant elkeseredettségében. Művét úgy hagyta a világra, mint ahogy Gogol hagyta elveszni a holt lelkeket a lángok között. Öröm és egyben magány fenn a hegyen, ahol Zarathustra nem talált végül mást, csak önmagát.