Szállj büszke madár ...

Dalszöveg : Fekete Angyal Zene :    / @istiai-rock-music   Lelkem egy lángoló erdő, melyben tombol a vágy, De szívem nem több, mint a fákon egy gazdátlan ág... Etettek már édes szavak, mégsem laktam jól vele, Ragyogtál rám, mint fényes csillag, mégsem ért a meleged... Eldöntöttem, megöllek magamba, de végül én haltam bele, Mert a szenvedély az elragadott, és te is jöttél vele... Most fekszem a párnáimon, és csak álmodozom róla, Hamis csókját újra élni, mintha valóság volna… Lelkem teljesen szabad és szárnyalna tovább, De szívem egy faágon ülő repülni nem tudó madár... Vágyik már a magasba, de edzettlen a szárnya, Nem a végtelentől fél, a mély az ami rántja… Szállj fel büszke madár, suhanj az égen, Énekeld el a tájnak, milyen szép az éjjel... Szakítsd szét láncaid, mik csak a fejben vannak, Ne enged, hogy láncra verjen a keserű tegnap... Felkorbácsolt lelkem már a magasba szállna, De a szív az nem engedi, kalitkába zárja... Csak a képzelet repül, a horizonton szárnyal, Büszkeségét őriz mélyen, de eltörött a szárnya... Csalódások tengeréből, rántsd ki a vágyad, Ha a napnak nem kellettél, az éjjel még várhat... A sötétség leplében tárd ki a szárnyad, Repülj csak rab madár, a magasba szárnyalj… Szállj fel büszke madár, suhanj az égen, Énekeld el a tájnak, milyen szép az éjjel... Szakítsd szét láncaid, mik csak a fejben vannak, Ne enged, hogy láncra verjen a keserű tegnap... Büszke szíved megtörni senki sem tudta, Csak a szívedet vitték, de a tudat itt maradt... Legyen ez a fegyver, hogy töretlen a lényed, Tárd ki a szárnyaid, és repüljél végre... Mi is az mi ott tart azon a korhadt faágon? A leláncolt múltad, vagy az elképzelt álmok? Szakítsd el a láncokat, tiéd az egész világ, Legyél az a rab madár, aki szabadon száll… Szállj fel büszke madár, suhanj az égen, Énekeld el a tájnak, milyen szép az éjjel... Szakítsd szét láncaid, mik csak a fejben vannak, Ne enged, hogy láncra verjen a keserű tegnap… Szállj fel büszke madár, suhanj az égen, Énekeld el a tájnak, milyen szép az éjjel... Szakítsd szét láncaid, mik csak a fejben vannak, Ne enged, hogy láncra verjen a keserű tegnap...