1848 - 1849 szabadságharc leverése - Kormorán - Tompa Mihály - A gólyához - Mint oldott kéve

Tompa Mihály A gólyához című költeményét 1850-ben, a szabadságharc leverése utáni gyászos időkben írta. Keserűségét, kétségbeesését ekkor még nyíltan fejezte ki. Verséért az osztrák haditörvényszék elfogta és vizsgálati fogságban tartotta. A mű idillikus képpel kezdődik: megenyhült az idő, virul a határ, újra itt a gólyamadár,fészkét igazítja, hogy kikölthesse fiókáit. A gólya hazaérkezése egy jel, hogy már tavaszodik, jobb idő jön. Reménnyel tölti el az olvasót.És amikor a szív már megnyílt, akkor a lírai alany egy felkiáltással szólítja meg a gólyamadarat:„Csak vissza, vissza!” Óvja a mezőtől, mert ott temető van, a tótól, mert vértől áradott, a toronytetőtől, mert tüzes üszökbe léphet, a házaktól, mert alulról csak kétségbeesés hallatszik,az ég villámaitól. A költő megjelenítette versében a kor hazai hangulatát: „Az élet fagyva van s megdermedett”.Az emberek búsan, szótlanul járnak, a szülő nem siratja magzatát.A 9. és a 10. versszakban a nemzet korabeli főbűnét nevezi meg: „A honfi honfira vádaskodik,Testvért testvér, apát fiú elad”.A költő zaklatottságát fejezik ki az ismételt felkiáltások („Csak vissza, vissza!”, „Repülj,repülj!”), az ellentmondásos felszólítások („Mond meg”, „ne szóljon erről ajakad”). A gólyához című költemény a reményvesztett férfi elégikus hangú verse. A 10 versszak-időmértékes verselésű. A versszakok 10 szótagos sorai páros rímekben csendülnek össze. Forrás: Read more: http://tokaidorina.hupont.hu/72/tompa...