Az Xbox 360 pincei száműzetésének okai + Rejtelemmasina

Bemutatom rövid, ámde rapszodikus kapcsolatomat a 7. generáció egyik konzoljával. Sok minden hozzáadott, hogy ma is PC-s (főleg Laptopos) játékosnak mondhassam magam elsősorban, konzolok közül is inkább a régebbieket tisztelem igazán, mint mondjuk a ma is kiválóan működő NES-emet, viszont nem tagadom, hogy amíg normálisan működött az Xbox-om, addig tényleg nagyon szerettem. Csak sajnos nem volt valami hosszú idejű ez a kapcsolat, és egy életre megbélyegezte a továbbiakban a konzolokhoz való hozzáállásomat. De legfőképp azért, mert nem nagyon értek hozzájuk. Mert ha egy PC elromlik (mondjuk ilyesmit eddig nagyon ritkán éltem meg), nagyjából sejtem, mikor mit kell tennem, mit kell kicserélni, mit kell csak megtisztítani vagy megigazítani, de konzol esetében sötét köd telepszik elmémre, ha mondjuk nem indul be. (U.I.: Tudom, hogy a Hitachi Japán márka, és félreérthetően fogalmazok, de az a laptop, amiből kiszedtem, az tényleg egy NoName kínai laptop volt. Nem csoda, hogy a winchester maradt életben belőle egyedül.)