Loading 2005 Kft Visonta Udvar üres eladtam minden TGK-t, 21 év 😢 #loading2005 #visonta

Van még valami, amit szeretnék megosztani Önnel. A Mátra térségében működő vállalkozások számára évek óta azt ígérik, hogy az igazságos átmenet program és az európai uniós források segítséget nyújtanak azoknak a cégeknek, amelyek az erőmű körüli gazdasági átalakulás miatt nehéz helyzetbe kerültek. Elméletileg én is jogosult lehetnék ilyen támogatásra, hogy átalakítsam a cégemet, új tevékenységet indítsak, új munkahelyeket teremtsek, vagy egyszerűen túléljem ezt az átmeneti időszakot. A gyakorlatban azonban nem találok valódi segítséget. Nincs egy olyan telefonszám, amelyet felhívva valódi válaszokat kapnék. Nincs egy olyan kapcsolattartó, aki végigvezetné az embert ezen az úton. Nincs egy olyan hivatal vagy ember, aki azt mondaná: „Jöjjön, segítünk, ezért van ez a program.” Közben azt látom, hogy a források jelentős része újra és újra nagy szervezetekhez és nagyvállalatokhoz kerül, olyan szereplőkhöz, amelyeknek egyébként is hatalmas erőforrásaik vannak. Miközben a környék több száz kisvállalkozása, amelyek évtizedeken keresztül dolgoztak, adót fizettek, embereket foglalkoztattak, sorra tűnnek el vagy küzdenek a túlélésért. Nagyon megérintett a parlamenti beszédében George Orwell 1984 című regényére tett utalása. Ez nekem is az egyik legmeghatározóbb könyvélményem volt. Amikor olvastam, egyszerre volt nyomasztó és hihetetlen. Azt gondoltam, hogy egy ilyen világ csak az irodalomban létezhet. Hallottam a Rákosi-rendszer történeteit, az emberek félelmét, a besúgóhálózatokat, az önkényt, de nem gondoltam volna, hogy a saját életemben is át kell élnem valami hasonlót. Ezért éreztem különösen találónak a Szuverenitásvédelmi Hivatal és Orwell Igazság Minisztériuma közötti párhuzamot. Ahogyan Orwell világában a legszebb hangzású intézmények végezték a legembertelenebb feladatokat, úgy nálunk is sokszor a legnemesebb szavak mögött éppen azok ellentéte rejtőzött. Őszintén remélem, hogy az Ön kormányzása alatt nemcsak a rendszer csúcsán történik változás, hanem elindul a helyi kiskirályok hatalmának felszámolása is. Mert sok helyen nem a törvény uralkodik, hanem a személyes kapcsolatok, a hatalmi játszmák és a kiszolgáltatottság. Amikor egy család vállalkozását tönkreteszik, nem csupán egy céget számolnak fel. Elveszik egy család anyagi biztonságát, jövőjét, reményeit. Ebbe belerokkan az apa. Az apa terhébe belerokkan az anya is. És mindezt látják a gyerekek. Próbáljuk megóvni őket ettől, de szinte lehetetlen. A gyerekek érzik a feszültséget, érzik a bizonytalanságot, látják az álmatlan éjszakákat, a végtelen telefonhívásokat, a számolgatást, az aggodalmat. Sokszor már nincs türelmünk meghallgatni az ő problémáikat sem, mert a saját gondjaink szinte maguk alá temetnek bennünket. Az utóbbi időben gyakran érzem úgy, hogy ez a teher fizikailag is összeroppant. Vannak napok, amikor szinte megfulladok. Mintha egy hatalmas súly nehezedne a mellkasomra. Mintha egy hegy omlana rám. Tudom, hogy ennek egy része a stressz, a bizonytalanság és az elmúlt évek felhalmozódott terhe. Mégis próbálok minden nap találni egy apró győzelmet. Egy eladott eszközt. Egy megoldott problémát. Egy kifizetett számlát. Egy új lehetőséget. Ezekből az apró sikerekből építem újra napról napra a reményt. És talán ezért írom ezt a levelet is. Mert még mindig hiszek abban, hogy Magyarország lehet olyan ország, ahol a tisztességes munkának van értéke, ahol a kisvállalkozók nem ellenségek, hanem partnerek, és ahol a gyermekeinknek valóban jobb jövő jut, mint amilyet mi kaptunk.