Adolf Eichmann BRUTÁLIS VADÁSZATA: Hogyan Kapta el a Moszad a Holokauszt Építészét

1942 és 1945 között a Birodalmi Biztonsági Főhivatal IV-B-4 osztálya, Adolf Eichmann irányítása alatt, emberek millióinak deportálását koordinálta különböző európai országokban. A háború 1945-ös befejezése után Eichmann megszökött a szövetséges internálótáborokból, majd 1950-ben Ricardo Klement álnéven Buenos Airesbe érkezett a patkányutakként (ratlines) ismert menekülési hálózatoknak köszönhetően, amelyek a katolikus egyház egyes köreinek, az argentin kormánynak és a Vöröskereszt dokumentumainak támogatását élvezték. Argentínában Eichmann visszafogott életet élt Buenos Aires külvárosában a családjával, mechanikai műhelyekben és a Mercedes-Benz gyárban dolgozva. 1957-ben a Fritz Bauer és a Hermann család által szolgáltatott információk eljutottak az izraeli hatóságokhoz. Zvi Aharoni ügynök alapos személyazonossági ellenőrzését követően a Moszad, Isser Harel vezetése alatt, operatív csoportot vezényelt Buenos Airesbe. 1960. május 11-én Eichmannt a San Fernando-i otthona közelében, a 202-es úton elfogták. Miután több napot töltött egy biztonságos házban, az El Al egyik járatával Izraelbe szállították. 1960. május 23-án David Ben-Gurion miniszterelnök bejelentette őrizetbe vételét a Kneszet előtt. A per 1961 áprilisában kezdődött Jeruzsálemben, ahol dokumentumokat és tanúvallomásokat mutattak be a Végső Megoldás végrehajtásában játszott szerepéről. Eichmannt halálra ítélték, és 1962. június 1-jén a ramlehi börtönben kivégezték.