Noctis - Ködös Emlékek

(verse1) Huszonkét év, nem csak pár emlék Egy fél élet, amit együtt írtunk Utcák, ahol még gyereknek hívtak És minden gondon együtt túl voltunk Ugyanaz a múlt, ugyanaz a kezdet Ugyanott nőttünk fel napról napra Nem kellett szó, hogy értsük egymást egyetlen nézés volt minden alapja Mondd, hogy lett ebből ennyi csend Hogy tűnt el köztünk ennyi szó Két ember, aki mindent tudott Most nem találja hol lenne jó Nem akarom, hogy így legyen vége Túl sok minden köt még ide Ha volt valami igaz köztünk Akkor még nem veszhet el végleg (chorus) Nem volt egy pont, ahol szétesett Csak lassan ment minden más irányba Két külön élet, két külön tempó És eltűntünk a nagy világba Most itt ülünk, és próbáljuk újra De már nem ugyanaz a két srác A múlt ott van, de a jelen más lett És ezt kimondani is fáj már (verse2) Mond, vissza tudjuk még hozni azt Amit elhagytunk útközben rég Vagy csak kapaszkodunk egy emlékbe Ami már csak egy kopott kötelék Próbáljuk újra, de más minden szó Nem ugyanaz a két ember lett De valami még mindig itt tart És nem engedi el teljesen ezt Próbálunk úgy tenni, mintha menne még De érezzük mindketten, hogy más lett Nem mondjuk ki, de ott van bennünk rég Hogy valami út közben elveszett Mégis maradunk, mert volt valami Ami nem enged csak úgy elmenni Mert nem minden nap találsz olyat Aki ennyire tudott rád hatni (chorus) Nem volt egy pont, ahol szétesett Csak lassan ment minden más irányba Két külön élet, két külön tempó És eltűntünk a nagy világba Most itt ülünk, és próbáljuk újra De már nem ugyanaz a két srác A múlt ott van, de a jelen más lett És ezt kimondani is fáj már (verse3) Figyelj, ezt most nem kerülöm meg Túl sok a közös emlékünk Nem egy sima barátság volt ez Hanem egy élet, amit együtt éltünk Huszonkét év nem csak emlék Ez bennem több, mint bármi az életbe És nem tudok úgy tovább menni úgy mintha minden rendben lenne Hiányzik az, akik voltunk együtt Nem csak te… hanem az egész Az a könnyedség, az a bizalom Ami mára valahol elveszett rég És tudom, nem lehet ugyanaz De én mégis visszahoznám Mert ami köztünk volt valaha Azt nem engedném el csak úgy simán (chorus) Nem volt egy pont, ahol szétesett Csak lassan ment minden más irányba Két külön élet, két külön tempó És eltűntünk a nagy világba Most itt ülünk, és próbáljuk újra De már nem ugyanaz a két srác A múlt ott van, de a jelen más lett És ezt kimondani is fáj már