N.Horváth Péter: Csöndtől a csendig

Kezdetben kiürült szombatok jöttek, s beszélni kellett a hallgatás ellen. Nem tudni, bújt-e már mögéje szellem, testből, vagy lélekből támadt az ötlet. Akkor még nem adtam senkinek tovább, magyarázatba csak azután fogtam: Hová is készülök eljutni, honnan. Minden nap megtalált, s hívott a csodád. Betűk és szavak és mondatok felett, akár az érintés, úgy értél hozzám. Időtlen függtél a pillanat hosszán, rád vártak bennem a lakatlan helyek. Azóta tanítod, s tanulom titkát egyedüllétemben örökös ketten: Hogyan lesz legtisztább hangsúlyod bennem, váratlan zörejek hiába tiltják. Eljön majd — aki ért ebből a csendből — alig-írt festetlen mosollyal némán, végtelen április kékjével néz rám. Szentgyörgyös páncélom földre hull, s eltör.