The Wrath of the Nile

Hérodotosz meséli, hogy Pherón uralkodása alatt a Nílus addig soha nem látott módon áradt meg: a vízszint tizennyolc könyöknyit emelkedett, és a viharos szél hatalmas hullámokat korbácsolt. Pherón – akit elöntött a büszkeség és a düh – képtelen volt elviselni, hogy a természet nem engedelmeskedik neki. Elvakultságában fogott egy lándzsát, és teljes erejéből belehajította a megáradt Nílus hullámaiba, mintha meg akarná sebezni a folyóistent. Az istenek büntetése és a hűségpróba A folyó meggyalázásáért a dühös istenek azonnal megbüntették a fáraót: Pherón azon nyomban megvakult, és tíz éven át sötétségben élt. A tizedik évben egy jóslat (orákulum) érkezett Butó városából, amely megmondta a gyógymódot. A fáraó szemei akkor fognak meggyógyulni, ha: Megmossa a szemét egy olyan asszony vizeletével, aki kizárólag a férjével hál le, és soha nem ismert más férfit. Pherón megörült, és először természetesen a saját feleségével próbálkozott. A gyógymód azonban hatástalan maradt – a fáraó vak maradt, ami azt jelentette, hogy a királyné hűtlen volt hozzá. Pherón ezután sorra vette a birodalom asszonyait, városról városra, de a szeme világa nem tért vissza. A gyógyulás és a kegyetlen bosszú Hosszú keresgélés után végül talált egy egyszerű, vidéki asszonyt, akinek a vizelete csodát tett: Pherón azonnal visszakapta a látását. A fáraó hálája és bosszúja tipikusan ókori módon nyilvánult meg: Az összes asszonyt, akinek a vizelete nem gyógyította meg (beleértve a saját feleségét is), egy Redubatim nevű városba gyűjtette össze, majd a várost rájuk gyújtotta, és mindannyiukat elégette. A hűséges asszonyt, aki meggyógyította, azonnal feleségül vette.