Ismerős Arcok - Nélküled

Nélküled (Nyerges-Leczó) Annyi mindent kéne még elmondanom, S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom, Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk, S mint a régi jó barátok, egyet mondunk, s egyet gondolunk. S bár a lényeget még nem értheted, Amíg nem éltél nehéz éveket, Hogy történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk, Mi egy vérből valók vagyunk. Mint a villámtépte, magányos fenyő, Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő, Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér, Otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem remél. Mint a leszakított, haldokló virág, Mint az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág, Mint porba hullott mag, mi többé nem ered, Ha nem vigyázol ránk -, olyanok leszünk mi is nélküled. /Ebben a dalban benne van minden, amit Irántad érzünk. Szívből köszönünk mindent: Nyerges Attila és az Arcok./