Fekete Korcs - Vér nem kötelez

Azt mondták, a vér örökre összeköt, de én csak falakat láttam magam mögött. Minden szó egy újabb seb lett rajtam, és évek óta csendben maradtam. Hiába vártam egy ölelő kezet, csak azt kaptam, hogy „ezt érdemled”. Minden könnyem a földre hullt, és bennem valami lassan megfakult. Meddig cipeljem mások terheit? Meddig őrizzem a múlt sebeit? Ha szeretet helyett csak láncokat kapok, egyszer majd mindent itt hagyok. Vér nem kötelez, ha nincs benne szív, ha kellek valamire, akkor odahív. Nem a nevem, nem a közös múlt, ami megtart, hanem az, aki akkor is mellettem maradt. Vér nem kötelez, ezt már tudom jól, nem leszek rabja többé a tegnapnak. Ha választanom kell a fájdalom és a fény között, én azt választom, aki szeretett, mikor minden összetört. Láttam arcokat, akik elfordultak, amikor a legnagyobb viharaim dúltak. Azt hittem, egyszer majd megértenek, de csak újabb falakat építettek. És akkor jöttél csendesen felém, nem kérdezted, miért vagyok ilyen én. Nem ígértél eget, sem csillagokat, csak kitártál nekem új ablakokat. Már nem akarok megfelelni senkinek, nem akarom élni mások tetteinek. Ha ezért fekete bárány maradok, akkor is végre önmagam vagyok. Vér nem kötelez, ha nincs benne szív, ha kellek valamire, akkor odahív. Nem a nevem, nem a közös múlt, ami megtart, hanem az, aki akkor is mellettem maradt. Vér nem kötelez, ezt már tudom jól, nem leszek rabja többé a tegnapnak. Ha választanom kell a fájdalom és a fény között, én azt választom, aki szeretett, mikor minden összetört. Nem gyűlöllek, csak elfáradtam, túl sok évig ugyanott maradtam. A sebeim nem tűnnek el nyomtalan, de nem akarok tovább bennük élni már. Vér nem kötelez, ha közben meghalok, ha minden közös emlék rám csak újabb súlyt rakott. Az igazi család nem attól lesz család, hogy ugyanaz a vér folyik az ereken át. Hanem attól, hogy marad, mikor minden széthullik, mikor a remény is lassan elcsuklik. És ha egyszer megkérdezik, kit választok végül, azt, aki szeretett... feltétel nélkül.