Szabó Gyula - Úgy múlik el az életünk - Emlékezés

Úgy múlik el az életünk: Emlékezünk,emlékezünk. Egy régi dal, egy régi kép eszünkbe jut, szívünkbe tép. Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk. Elillant rég a nagy varázs.Ifjúságunk hunyó parázs. Álmaink lásd eloszlanak, hő vágyaink szétfoszlanak. Nem marad meg már más nekünk:Emlékezünk, emlékezünk. Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák Gyermekkorunk hívó szava: Holvagy fiam? - s te hol vagy mama? Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk. Egy régi bál, egy régi tánc, Mindegy mi volt, semmit se bánsz. Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk. Örvénylik múltunk mély tava Nincs nyár heve, csak tél hava. Csitult a láz, elmúlt a tánc, Szemünk körül már több a ránc. Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.. Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák. Gyermekkorunk hívó szava: Hol vagy fiam? - s te hol vagy mama. Az életünk így múlik el, s ha jő a nap, hogy menni kell Elhal szavunk, elhal dalunk, megszülettünk, hát meghalunk. De míg vagyunk emlékezünk. Így múlik el az életünk. Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák, Gyermekkorunk hívó szava: Hol vagy fiam? s te hol vagy mama?