Azt hittem vége, de talán tévedtem. – Ez a vallomásom | Van remény

A "Van remény" egy új magyar zene és érzelmes szerelmes dal az újrakezdésről. Ez a lírai ballada a folytatása az "Én rontottam el" című saját dalomnak. A történet a megbánástól a reményig vezet. A csend volt a legnehezebb. Miután megírtam az "Én rontottam el"-t, azt hittem, ezzel lezárom a múltat. De a visszajelzéseitek és a saját szívem ráébresztett: amíg van érzés, addig nincs vége. Ez a dal a folytatás. Ez a dal a válasz. Nem a megbánásról szól már, hanem arról a hitről, hogy ami egyszer igaz volt, az nem vész el nyomtalanul. Hogy a legkeményebb tél után is van tavasz, ha engedjük. Ez a legőszintébb dal, amit valaha írtam. Neki szól. És mindenkinek, aki még hisz az újrakezdésben. 🎵 Dalszöveg: A csend falát, mit építettem én, Most bontaná egy halvány fénysugár. Tudom, a tél a szívedhez ért, S a jég alatt a lélek fázva vár. De nézz rám most, a szemem nem hazudik, A büszkeségem porba hullt eléd. A hibáim súlyát cipelem tovább, De nem hagyom, hogy mindent tépjen szét. Mert láttam én, hogy rezzen a kezed, S egy pillanatra felnézett a szemed. Hidd el, van remény, még nem késő, Hogy lemossuk a port, mit hozott az idő. Nem hagyom, hogy elhervadjon, ami szép, Hogy a fagy marja meg a legszebb ékességt. Ha kell, az eső leszek száraz földeden, Csak nyílj ki újra, s ragyogj fel nekem. Van út vissza, érzem, van tovább, Ha vigyázunk rá, élhet a csodánk. Vak voltam, hogy észre sem vettem, Mily törékeny kincset őriz a kezem. Csak tiportam a kertet vadul, S nem láttam, hogy egy szív hogyan lazul. De megfogadom, most, hogy itt állok, Hogy óvom majd minden rezdülésed. Ha napfény kell, én leszek a láng, Hogy szirmodat ne zárja be az élet. Mert van remény, még nem késő, Hogy lemossuk a port, mit hozott az idő. Nem hagyom, hogy elhervadjon, ami szép, Hogy a fagy marja meg a legszebb ékességt. Ha kell, az eső leszek száraz földeden, Csak nyílj ki újra, s ragyogj fel nekem. Van út vissza, érzem, van tovább, Ha vigyázunk rá, élhet a csodánk. Tudom, az illat nem száll vissza már, Ha egyszer a szél messze fújta el. De hidd el, a gyökér még mélyen él, S a tavasz bennünk újra útra kel! Csak engedd meg! Csak hidd el még! Üvöltöm: van remény! Még nem késő! Miénk lehet minden eljövendő idő! Nem hagyom, hogy elhervadjon, ami szép, Te vagy nekem az egyetlen ékesség. Én leszek az eső száraz földeden, Csak nyílj ki végre, ragyogj fel nekem! Van út vissza, tudom, van tovább... ...ha nem zárja be szirmát a csodánk. Csak nyílj ki újra... Van remény. Ha téged is megérintett, kérlek oszd meg, hátha eljut hozzá is. Köszönöm, hogy velem vagytok ezen az úton! Iratkozz fel a csatornára a további dalokért! Zene és szöveg: Tajti Zoltán #magyarzene #szerelmesdal #szakítás #bocsánatkérés #lírai #újrakezdés #érzelmes #sajátzene #magyarballada