Válságos idők

Egy énekes szempontjából talán a leguniverzálisabb - és egyben a legszomorúbb - párhuzam a mostani helyzethez a világháborús korszak. Most nem vagyunk ostrom alatt, legtöbben nem vagyunk életveszélyben sem. Pótolhatatlan emberek, művészek távoztak tőlünk a koronavírus okozta betegség miatt, de sokan szerencsére felépültek a fertőzés után- bár még nem tudjuk, milyen hosszútávú szövődményekkel. Ugyanakkor a kihagyás, fellépések és teljes értékű gyakorlás, színházi próbák hiánya hasonló károkat okoz az énekesi formában és a pszichében is. Sokan kényszerültek teljesen más, "civil" munkat vállalni, hogy saját magukat és a családjukat is tudjanak fenntartani. Nem várható el, hogy a hangunk, a testünk és az idegrendszerünk rendszeres megterhelés nélkül ugyanott maradjon, és ugyanott képes legyen majd folytatni, mint ahol abba kellett hagyni a professzionális életünket tavaly márciusban. Nagyon kevés forrást lehet találni arról, hogy hasonló válsággal - akár világháborúval, akár hosszú betegséggel járó kihagyással - érintett művészekre milyen hatással volt ez a helyzet, lelkileg, testileg egyárant - és milyen kiutat találtak, hogyan tudtak újrakezdeni. Pont emiatt még értékesebb számunkra minden kivétel - azaz olyan életrajzi vagy önéletrajzi könyv, ahol a nagy művészek kendőzetlenül osztottak meg velünk ezeket a tapasztalatokat. A videóban bemutatok néhányat - ezek közül külön szeretném kiemelni a napokban elhunyt Sólyom-Nagy Sándor keményen őszinte önvallomásos könyvét. Ebből a kötetből - ugyanúgy, mint számos pazár felvételéből -erőt meríthetünk most is arra időszakra, amikor ugyan már érezzük a vakcinával kapcsolatos reményt, de a teljes újrakezdésre még egy kicsit várni kell.