Az, akinek bánata van

Az, akinek bánata van,minden reggel könnyes szemmel ébred... Én is azért sírok annyit, mert feledni sose tudlak téged. Felcsendül a hangod bennem, azt hiszem, hogy itt vagy velem Hosszú éjszakákon. Pedig csak a képzeletem röpít feléd színes lepkeszárnyon. music Hulldogálnak a hópelyhek, körülöttem megdermed az élet... S én még most is azt hiszem, hogy az új tavasz visszahoz majd téged. /:De te nem jössz vissza többé, nem nyílik több virág nékem Odakünn a réten. Boldogságra vágytam egyszer, és a bánat lett az osztályrészem.:/ Szövegírók: Ságodi József Zeneszerzők: Bíró József