Koncz Zsuzsa - Százéves Pályaudvar

(Zene/szöveg: Gerendás Péter / Bródy János) Vannak idők, mikor menni kell Mikor feltűnik a ház falán a jel Nem volt már egészen fiatal És most úgy érezte, majdnem belehal Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon Azon a százéves pályaudvaron Az utcákon a gyűlölet vonult És a láthatáron felizzott a múlt S ő tudta jól, hogy most már menni kell Mert mindig ugyanúgy kezdődik el És a sínek mellett állt egy hajnalon Azon a százéves pályaudvaron Elbúcsúzom, elbúcsúzom Ez a föld már nem az én otthonom Elbúcsúzom, elbúcsúzom De a szívemet örökre itt hagyom De a szívemet örökre itt hagyom Nagy volt a zaj a pályaudvaron S mintha már ott állt volna rég És mint egy film, egy régi film Oly ismerősnek tűnt a kép Elbúcsúzom, elbúcsúzom Ez a föld már nem az én otthonom Elbúcsúzom, elbúcsúzom De a szívemet örökre itt hagyom De a szívemet örökre itt hagyom Vannak idők, mikor menni kell Mikor feltűnik a ház falán a jel Nem volt már egészen fiatal És most úgy érezte, majdnem belehal Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon Azon a százéves pályaudvaron Elbúcsúzom, elbúcsúzom Ez a föld már nem az én otthonom Elbúcsúzom, elbúcsúzom De a szívemet örökre itt hagyom De a szívemet örökre itt hagyom