A hét állata: muflon

Lépten-nyomon hallhatjuk a „Nézd, ott egy őzike!” felkiáltást, miközben a Muffin névre keresztelt, kézből nevelt muflonbárány gondozóját, Bogit követve a Budakeszi Vadaspark ösvényein szökdécsel. Emiatt fontosnak tartottuk, hogy az aktuális „A hét állata” rovatunk a muflon ismertetésén túl kiegészüljön a két állat közti főbb különbségek leírásával is. A muflont (Ovis aries musimon) rendszertanilag az különbözteti meg az őztől (és a többi szarvasfajtától), hogy míg előbbi a tülkösszarvúak családjába, azon belül is a kecskeformák alcsaládjába tartozik, addig az utóbbi már a szarvasfélékkel áll rokonságban. A kifejlett állatokat elsősorban a jellegzetes fejdíszeik közötti, szemmel látható különbség teszi felismerhetővé: az őzbak évente elhullajtott, csontból felépülő agancsot visel, míg a muflon jellegzetes, csiga alakú szarvat hord, ami valójában egy meghatározott ütemben növekvő szaruképződmény. Az úgynevezett mufloncsiga a kosoknál 80-90 cm hosszúra is megnőhet, de ritkábban a muflon nősténynél (más néven: muflon jerkénél) is megfigyelhető egy kicsi, enyhén hátrahajló szarv. A csontcsapok fejlődése a kosbárányoknál már rögtön születésük után elindul, ami az 5-6. életévük végéig látványosan nő. Ezután a növekedés ugyan fokozatosan lassul, de teljesen nem áll le. A muflonbárány és az őzgida között további szembetűnő eltérések is vannak: míg a csöppnyi gida fehér pettyekkel tarkított, barnás alapszínű, addig a muflonbárány egységesen szürkés-halványbarna. A kifejlett muflonok egyöntetűen barnák, de a kosok, téli bundájukon jellegzetes fehér „nyerget” viselnek, a lábuk alsó része pedig fehér, míg a felső feketés színű. A muflonok párzási (más néven üzekedési) időszaka október-november közé esik, a kosok ekkor „vetik be” szarvaikat és küzdenek meg a számukra ideális anyajuh jelöltekért. A nőstény a párzást követően, körülbelül 5 hónap múlva átlagosan egy bárányt ellik, aki születése után hamar talpra áll és azonnal követi anyját, akit elsősorban alakjáról ismer fel. A muflonoknál – a szarvasfélékkel ellentétben – a nőstény számít a hangadónak: úgy bégetnek, ahogy az a házi juh őséhez illik, míg a kosok ritkán adnak ki hangot, hangoskodásuk csak a párzási időszakban jelentős, amikor a „szarvméregetés” csattogó hangjai akár kilométerekre is elhallatszanak. A vegetáriánus muflonok főként szürkületkor járnak táplálék után, és igazi ínyencnek számítanak, ha növényi csemegékről van szó: változatos étrendjüket cserjék, lágyszárúak, gombák, és termések alkotják. A muflon ugyan annakidején betelepítés útján került a Kárpát-medencébe, de mára már Magyarország vadaskertjeiben, erdőterületein, illetve középhegységeiben is mindenütt megtalálható. A Budakeszi Vadaspark állatsimogatójában is lehet muflonokkal ismerkedni, valamint, ha szerencsétek van, akkor egyik sétája alkalmával Muffint is megcsodálhatjátok, aki a jövőben szintén az állatsimogatóban lel majd új otthonra. Egyelőre azonban csak óvatosan és finoman közelítsetek hozzá, mert picike még!