Luk. 20:9-16 A gazda

Lk. 20,9 Azután ezt a példázatot mondta a népnek: „Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe távozott. [Ézs 5,1-5] Lk. 20,10 És amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. De a munkások megverték, és üres kézzel küldték el. [2Krón 36,15-16] Lk. 20,11 Azután egy másik szolgát küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel küldték vissza. Lk. 20,12 Majd egy harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették és kidobták. Lk. 20,13 Akkor így szólt a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni. Lk. 20,14 De mikor azt meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség! Lk. 20,15 És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon mit tesz most már velük a szőlő ura? Lk. 20,16 Eljön, és elveszti ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja.” Amikor ezt hallották, így szóltak: „Szó sem lehet róla!”