Így Történt a Szovjetunió Brutális Támadása Japán Ellen | Mandzsúria 1945

1945 augusztusában a Szovjetunió stratégiai offenzívát indított a mandzsúriai japán állások ellen, miután felmondta az 1941-es szovjet-japán semlegességi paktumot. A hadműveletet Alekszandr Vaszilevszkij marsall vezette Távol-keleti Parancsnokság hajtotta végre, aki három fő frontot koordinált, amelyeket Mongóliából, a szovjet Távol-Keletről és az Amur-medencéből telepítettek. Több mint 1,5 millió katona, több ezer tüzérségi eszköz, páncélos alakulat és légierő támogatásával, egyidejűleg vonult előre a Kvantung Hadsereg védelmi rendszere ellen. A hadjárat földrajzilag változatos területen bontakozott ki, sivatagokat, hegyvonulatokat, nagy folyókat és kiterjedt erdőket foglalva magában. A 24 hadosztályból és körülbelül 700 000 katonából álló japán erő nagymértékben támaszkodott a nemrég mozgósított egységekre és az elavult felszerelésre. Védelmi stratégiájuk a megerősített határzónákon, a mélységi védelemen és Mandzsúria mélyén lévő végső állásokon alapult. A szovjet offenzíva gépesített behatolásokat, folyami hadműveleteket és a megerősített állások elleni támadásokat ötvözte. A Transzbajkál Front erői átkeltek a Nagy-Hingan-hegységen, és előrenyomultak a mandzsúriai ipari területek belsejébe, míg a keleti frontok olyan védelmi rendszereket győztek le, mint a Szuifenhó és az Usszuri folyó menti állások. A mudanjiangi csata volt a hadjárat fő szervezett eseménye. Ezzel párhuzamosan szárazföldi és tengeri műveletek biztosították Dél-Szahalint és a Kuril-szigeteket. A Kvantung Hadsereg 1945. augusztus 20-án megadta magát, tizenegy napos hadművelet után, amely döntően megváltoztatta a stratégiai egyensúlyt Északkelet-Ázsiában a második világháború végén.