Lars Kepler: Lesben (Joona Linna 5.) 11-16

A nap magasan áll a fák fölött. A kék-fehér szalag meg-megremeg a gyenge szélben. A szalag napsugarakra tűzött árnyéka táncol az aszfalton. Az őrt álló rendőrök áteresztenek egy fekete Lincoln Towncart, amely aztán lassan végiggördül a Stenhammarsvägenen; a zöld kertek tükörképe éjszakai erdőként siklik át a kocsi fényezésén. Margot Silverman kihúzódik az út szélére, és finoman beáll a rendőrautó mögé. Elüldögél még egy kicsit, keze a kéziféken. Arra gondol, mennyit küzdöttek azért, hogy azonosítsák Susanna Kernt, mielőtt késő lenne. Egy óra elteltével már tudták, hogy nincs értelme, de azért csak folytatták. Margot és Adam éppen lent voltak a fáradt informatikusoknál, akiktől megtudták, hogy a filmre mutató linket nem lehet lenyomozni. Akkor érkezett a riasztás. Nem sokkal kettő után a helyszínelők már a tetthelyen voltak, és a Bromma Kyrkväg, valamint a Lillängsgatan közötti teljes területet lezárták. A nap folyamán lezajlott a tetthely szőrszálhasogatóan körülményes átvizsgálása, miközben Erik Maria Bark pszichiáter segítségével megpróbálták kihallgatni az áldozat férjét. A rendőrök a környék összes ajtaján bezörgettek, végignézték a közeli térfigyelő kamerák felvételeit, és Margot úgy döntött, szervez egy találkozót Adammal meg az Erixon nevű technikussal. Mély levegőt vesz, felkapja a McDonald’sból hozott zacskót, és kiszáll az autóból. A Stenhammarsvägen felőli kordonnál nagy virághalom gyűlt össze, három gyertya ég mellette.