Az Utolsó Blues – Új Magyar Blues Dal 2026 ⭐

zene: Bedőcs Krisztián & IA szöveg: Bedőcs Krisztián hangszerelés: B.K & Suno IA Az utolsó blues Köd ül az utcán, a hajnal sehol, A szívem mégis csak utánad dalol. A régi kabátban állok a fényben, Te voltál a szín ezen a képen. A whisky íze olyan keserű még, Minden sarokban te ott vagy rég. Hiába mondom újra: nem te vagy, Te máshol épp keresed magad. ​ Ez a szerelem, ami fáj nagyon, Mint lassú gitár egy üres dalon! Ez a szerelem lassan szétszakít, Amit egy emlék bárhol visszanyit! Hiába futok száz úton át, Nem tudom lezárni, tegyél csodát! Ez a szerelem, mégis elteszem, Te leszel az utolsó blues nekem! A lámpafény rám hullik puhán, Az árnyékod ott ül a zongorán. Egy régi blues szól halkan odabent, Minden dallal pont nekem üzent. Tudom, hogy nem jössz vissza már, Mégis a szívem tovább vár. És ha egyszer újra látlak majd, Újraírom érted ezt a régi dalt. ​ Ez a szerelem, ami fáj nagyon, Mint lassú gitár egy üres dalon! Ez a szerelem, ami szétszakít, Amit egy emlék újra visszanyit! Hiába futok száz úton át, Nem tudom lezárni, tegyél csodát! Ez a szerelem, mégis elteszem, Te leszel az utolsó blues nekem! Ez a szerelem, ez egy őrült dal, Mit a magány minden este írni akar... Ez csak szerelem, és semmi más, Mégis beléd fullad ez a vallomás! Ez a szerelem, mégis elteszem, Te leszel az utolsó blues nekem! ​ Ez a szerelem, ami fáj nagyon, Mint lassú gitár egy üres dalon! Ez a szerelem, ami szétszakít, Amit egy emlék újra visszanyit! Hiába futok száz úton át, Nem tudom lezárni, tegyél csodát! Ez a szerelem már megint eléget, Félek tőle, mégis újra kérek. Ez a szerelem, mégis elteszem, Te leszel az utolsó blues nekem! ​ Az utolsó blues... nekem.