Nagy Sándor és Szabó P. Szilveszter - Nagyot nőtt az árnyék

Nagy Sándor és Szabó P. Szilveszter - Nagyot nőtt az árnyék (Elisabeth) fordítottan Nagy Sanyi a halál, SzPSz pedig Rudolf szerepében Halál: Jó, hogy végre szólhatunk! Lásd, jó, hogy újból látjuk egymást, hisz ismersz! Ugye ismersz? Emlékezz, mint apró gyermek - arra kérsz, ígérjem meg, hogy többé el se hagylak! Rudolf: Nem feledtem én a képet - féltem én, s te mindig mondtad, eljössz, mikor hívlak téged! Halál: No lásd, segítek én! Együtt: Ma nagyot nőtt az árnyék, de az őrült világ nem lát már! A patkányfogó jár még, megy a tánc az arany borjúnál! De nagyot nőtt az árnyék - ez a vége már, az éjfél közel jár! Rudolf: Fáj, hogy kezem meg van kötve, látom én, hogy mint megy tönkre, mint zuhan a pusztulásba az élet - fáj és félek! Halál: Nincs is ennél néked rosszabb, hiszen tétlen kell most nézned azt, hogy Földed elkárhozhat! Rudolf: Ez nekem nagyon fáj! Együtt + Haláltáncosok: Ma nagyot nőtt az árnyék, jön egy újabb kemény költemény! Az ördögcsapda jár még de az ember vak, s így nincs remény! Hisz fölé nő az árnyék - közel már a vég, hát mért nem kiált még? Halál: Mi fog vissza hát? Hatalom kell neked! Ragadd meg hát! Tedd önvédelemből! Rudolf: Mily tett! Együtt + Haláltáncosok: Hisz nagyot nőtt az árnyék, jogos önvédelem már, csak lásd! Hisz tudjuk, kész a játék, s e népség ebből mit sem lát, de nagyot nő az árnyék - császár légy, Rudolf, s a végzet elé vágj!