Politikai rendőrség a szocializmusban – Rubicon-est

A Rákosi- és Kádár-rendszerek egyik legismertebb társadalmi tapasztalata a politikai rendőrségi szervezetek működése volt. Az olyan alakulatok, mint az ÁVH vagy később a Belügyminisztérium III/III. osztályának működése nemcsak kioltott életek vagy derékba tört karrierek formájában jelentkezett, hanem a félelem, a bizalmatlanság, illetve az alkalmazkodás szélesebb körű reakcióit is kiváltotta, amelyek még a 21. században is élénken élnek a társadalmi emlékezetben. Az elmúlt évtizedekben a magyar történettudomány számos új eredményt ért el a politikai rendőrségek működésének kutatásában. Nemcsak a legfelsőbb politikai szinteken megfogalmazott elvárásokat, illetve a közbeszédben azóta is felszínre kerülő egyes ügyeket vizsgálták meg, hanem a szervezetek működését, irányításának felelőseit, például a besúgókat beszervező és irányító tartótiszteket és módszereiket is. Milyen példák és elvárások nyomán jött létre a magyar politikai titkosrendőrség és hogyan alakult át 1956 után? Az ügynökaktákon túl milyen történelmi források alapján kutatják ma az ÁVH és a III/III szervezetek működését? Kik voltak felelősek e szervezetek működtetéséért, és milyen ügyek kerülhettek nyilvánosságra már a rendszerváltoztatás előtt? Fedezze fel a válaszokat a videóban!