Felhőket Kergetők...

A hajnal fényét hozza még a szél, A völgy fölött az ég ma hozzám beszél, A dombokon a felhők útra kelnek, És nyomukban a régi álmok, csendben mennek. Annyi év múlt el mögöttem már, Annyi út vitt messze, mint a madár, De mikor felnézek a kék magasra, Új remény ül ki a holnapi aranyra. Felhőket kergetünk a kék égen át, Nem számít már, hogy meddig tovább, A szél visz minket hegyeken, völgyeken, És szabadnak érzem végre a lelkem. Felhőket kergetünk a fény nyomán, A tegnap árnya nem talál már rám, A végtelen ég ma nekem felel, Amíg a szél fúj, nincs több félelem. A messzi folyók fölött ezüst fény ragyog, A távolból ezer emlék integet még ott, A felhők lassan alakot váltanak, Mint a gondolatok, tovább szállnak. Talán jó minden percet őrizni még, Nem kell bezárni ami szép emlék, Ami igaz volt, velem marad talán, Mint a szél nyoma egy nyári délután. Felhőket kergetünk a kék égen át, Nem számít már, hogy meddig tovább, A szél visz minket hegyeken, völgyeken, És szabadnak érzem végre a lelkem. Felhőket kergetünk a fény nyomán, A tegnap árnya nem talál már rám, A végtelen ég ma nekem felel, Amíg a szél fúj, nincs több félelem. Ha egyszer majd, a csend lesz minden hang, És elfárad az út a lábam alatt, A szél meséli tovább a történetem, A felhők között ott marad a nevem. Felhőket kergetünk a kék égen át, Nem számít már, hogy meddig tovább, A szél visz minket hegyeken, völgyeken, És szabadnak érzem végre a lelkem. Felhőket kergetünk a fény nyomán, A holnap fénye ragyog még tovább, A végtelen ég ma nekem felel, Amíg a szél fúj, addig élni kell.