Jacqueline & Maxxsus - Dans cette nuit infinie (romantic style)

Hallgassátok szeretettel új számunkat, egy dalt, amely az éjszaka meleg, bársonyos ölelésébe burkol. 🌌🖤 Amikor a külvilág teljesen elhalványul, és csak a másik lélegzete, a tekintete és a végtelen pillanat lüktetése marad. Engedjétek, hogy ez a sodró, érzéki dallam magával ragadjon titeket. #VégtelenÉjszaka #DansCetteNuitInfinie #AmbientPop #IntimZene #SuttogottDallamok #FranciaSanzon” (verse 1) La nuit glisse sur nos épaules Comme un voile de velours noir Les lumières dansent et frôlent Les secrets perdus dans le soir Je sens ton souffle dans l'espace Comme une vague contre ma peau Le silence ralentit le temps Et fait battre mon cœur plus haut (pre-chorus) Tout devient flou autour de nous Le monde s'éteint peu à peu Je me laisse porter doucement Par l'éclat brûlant de tes yeux (chorus) Dans cette nuit infinie Je me perds dans ton désir Chaque regard nous relie Comme un rêve prêt à s'ouvrir Dans cette nuit infinie Rien ne peut nous retenir Je respire ton énergie Sous les étoiles qui chavirent (verse 2) Les ombres dessinent des histoires Sur les murs couverts de lumière Chaque seconde semble croire À quelque chose d'éphémère Le piano murmure encore Des promesses entre les silences Et nos âmes cherchent un port Dans le vertige de l'instant (pre-chorus) Tout devient doux, presque irréel Comme un parfum dans l'obscurité Je ferme les yeux lentement Pour mieux sentir l'éternité (chorus) Dans cette nuit infinie Je me perds dans ton désir Chaque regard nous relie Comme un rêve prêt à s'ouvrir Dans cette nuit infinie Rien ne peut nous retenir Je respire ton énergie Sous les étoiles qui chavirent (bridge) Et si l'aube vient trop tôt Je garderai cette chaleur Comme un secret contre ma peau Comme la trace de ton cœur (final chorus) Dans cette nuit infinie Je me perds dans ton désir Chaque regard nous relie Comme un rêve prêt à s'ouvrir Dans cette nuit infinie Même le temps semble dormir Je respire ton énergie Et je laisse mon âme partir (outro) La nuit nous garde encore un peu... Encore un peu... Végtelen éjszaka (Magyar nyers fordítás) Versszak 1 Az éjszaka rácsúszik a vállunkra lágyan, Mint egy fekete bársony fátyol a vágyban. A fények táncolnak s szinte súrolják Az este elveszett, mély titkait s nyomát. Érzem a lélegzeted a tágas térben, Mint egy hullámot a bőrömön a mélyben. A csend lelassítja az idő futását, S magasabbra emeli szívem dobbanását. (Pre-Chorus) Minden elmosódik körülöttünk hirtelen, A világ apránként kialszik a semmiben. Engedem, hogy lágyan sodorjon az ár, Mit a szemeid égető ragyogása rám zár. Refrén Ebben a végtelen éjszakában, a mában, Elveszítem magam a te vágyadban. Minden egyes tekintet összeköt minket, Mint egy megnyílásra kész, édes álomkép. Ebben a végtelen éjszakában, veled, Semmi sem tarthat vissza, ami elveszett. Belélegzem a benned lüktető energiát, A táncoló, megrendült csillagok éjszakáján át. Versszak 2 Az árnyékok történeteket rajzolnak a térre, A fénnyel borított, suttogó falak tövére. Minden egyes másodperc hinni látszik legbelül Valami múlandó, édes varázsban, ami elkerül. A zongora még mindig halkan suttog, zenél, Ígéreteket suttogva ott, ahol a csend él. És a lelkeink egy biztos kikötőt keresnek, A pillanat szédítő, forró tengerének. (Pre-Chorus) Minden lággyá válik, szinte valótlanná, Mint egy titokzatos illat a sötétség bájává. Lassan lehunyom a szememet én, Hogy jobban érezzem az örökkévalóságot a szoba közepén. Refrén Ebben a végtelen éjszakában, a mában, Elveszítem magam a te vágyadban. Minden egyes tekintet összeköt minket, Mint egy megnyílásra kész, édes álomkép. Ebben a végtelen éjszakában, veled, Semmi sem tarthat vissza, ami elveszett. Belélegzem a benned lüktető energiát, A táncoló, megrendült csillagok éjszakáján át. Híd (Suttogott, érzelmes, rendkívül intim) És ha a hajnal túl korán jön elénk, Megőrzöm ezt a meleget, ami ma a miénk. Mint egy féltett titkot a bőrömre írva, Mint a szíved dobbanásának visszhangzó nyomát. Záró Refrén Ebben a végtelen éjszakában, a mában, Elveszítem magam a te vágyadban. Minden egyes tekintet összeköt minket, Mint egy megnyílásra kész, édes álomkép. Ebben a végtelen éjszakában, itt bent, Már az idő is elaludni látszik odalent. Belélegzem a benned lüktető energiát, S hagyom, hogy a lelkem szabadon szárnyaljon át. (Outro) Az éjszaka még megőriz minket egy kicsit… Egy kicsit még...