Nyomókötés [ARTÉRIÁK]

Az erősebb vérzések ellátására úgynevezett nyomókötést alkalmazunk. A kötés elkészítéséhez egy mull-lapra és két mullpólyára lesz szükségünk. A biztonság megteremtését követően a sérültet leültetjük vagy lefektetjük, sérült végtagját a szív fölé emeljük. Ha van rá lehetőség, fertőtlenítjük a sérülést, ha azonban a vérzés intenzitása ezt nem teszi lehetővé, azonnal elkezdjük a nyomókötés készítését. A szabályosan készített nyomókötés a fedőkötéshez hasonlóan három, egymást fedő pólyamenettel kezdődik, majd az új pólyamenetek az előző menet kétharmadát fedik. Ezt a kötözési módot azért nevezzük nyomókötésnek, mert a seb fölé egy összetekert mullpólyát helyezünk, majd ezt úgy rögzítjük, hogy a rögzítőpólyát a tengelye körül egyszer megtekerjük. Ezen eljárásnak az eredményeként nagyobb nyomást gyakorolhatunk a sebre, ugyanakkor elkerülhetjük a testrész elszorításával járó szoros körülkötést. Ha a kötés átvérzett, nem cseréljük le, hanem újabbat készítünk rá. A modern kötszerek között számos olyat találunk, melyek kiválóan alkalmasak az erősebb vérzések ellátására. Keressük a kivérzéses sokk tüneteit, ilyen lehet a sápadtság, a verejtékezés, a száraz ajkak és nyelv. Ezen tünetek esetén alkalmazzunk sokkfektetést!