Táltos-lazuló - Hódas táltos dala - Fehérmedve - magaduram produkció

Őreg Hodas táltos dobol – egy töredéktől egy énekig Miközben az első táltos-ének rekonstrukción dolgoztam, eszembe jutott egy régi olvasmányélményem. Amikor korábban a magyar táltosok dobolási és gyógyító szokásaival foglalkoztam, belefutottam egy rövid, de annál erősebb dal töredékbe. Ez a részlet Őreg Hodas táltoshoz kötődik, aki 1890 körül tevékenykedett, és Szűcs Sándor gyűjtésében maradt fenn: „Legyenek csendben kendtek. Ne tegyenek semmit, csak csendben legyenek – azt mondja. – Ne zavarják, aki jön.” Melléhez fogta a rostát, behunyta a szemét, úgy ütögette. Elébb ritkábban, majd szaporán. Mondogatott valamit. „Haj, nőtt nagy fa, három ágra út alatta…” – így kezdte. (Alföld, 1975 – Szűcs Sándor: A sámánizmus emléke a nagykunsági népi orvoslásban) Ez a pár sor önmagában is sokat mond. A csend követelése, az érkezésre való várakozás, a dobolás fokozódása, és végül ez a különös kezdősor – mind-mind olyan elemek, amelyek egyértelműen egy régi, révüléshez kötődő gyógyító rítust sejtetnek. Adta magát a kérdés: vajon ez a sor teljesen egyedi volt, vagy egy szélesebb hagyomány maradványa? Megnéztem, mit tud erről az internet – illetve a népdal- és imakincs. Nem meglepő módon rokon szövegek egész sora bukkant fel. – „A diófának három ága” – népdalcsokor – „Ágalának három ága” – változatok – valamint a „Piros hajnal hasadá” kezdetű népi imádságcsoport Más-más környezetben, más hangsúlyokkal, de ugyanazzal a világfa, nagy fa gondolatkörrel. Ezeket a töredékeket összedolgoztam, lecsupaszítottam a későbbi rétegektől, és a jelképrendszert a régi mitológiai gondolkodáshoz igazítottam. Nem „új dalt” akartam írni, hanem egy olyat, amit akár az Őreg Hodas táltos is énekelhetett volna – ha lett volna rögzítő eszköze. Most viszont volt. Nem fonográf, hanem Suno. Így született meg ez az újabb táltos-ének rekonstrukció: egy hangzó kísérlet arra, hogyan szólhatott egy gyógyító, révüléshez kapcsolódó dal a magyar hagyományban. Fogadjátok szeretettel. Nem állítom, hogy „így volt” – de azt igen, hogy így akár lehetett is. Áldás az úton.