Marie Antoinette-Vágó Zsuzsi-Fényben éltek, mégsem láttok

Dalszöveg : Fényben éltek, mégsem láttok Sokezer gyertya elvakít Ti nem látjátok Párizs mélyét Nyomorlakta utcák fázó, éhes népét Szól a zene, tánc és pezsgő A gyermekjaj senkit nem bánt Nem számít, hogy vagyunk, élünk vagy meghalunk Nem bírjuk már, békén tovább Nincs kenyér, éhendöglünk lassan Hogy változtathatnánk ezen? Áldott legyen az, ki segít Átkozott az, aki nem A csatornákból bűzlő pokol A dőzsölésben nem zavar A koldusok haláltusája Nem hallatszik a finnyás úri bálba Ott fenn minden szép és finom Nektek az élet édesség Ti hitvány naplopók, csak élvezkedtek ott Miért van ez így, és meddig még? Dőzsöltök míg éhen veszünk Kín és balsors meddig tart? Nem tud megfékezni senki Nyomorból jött szélvihart De végül rátok sújt az átkom Bűnhődtök majd!