Bereményi Géza: Óda Piroskához - A 75 éves Molnár Piroskát köszöntöttük

Díszelőadás van/ a Világszínházban, Zsúfolt nézőtérre/ már egy tű sem fér be, Világ ügyelője/ reszketve suttogja: Molnár Piroskát most/ kérem a színpadra, Aztán már kiáltja:/ Szívünk Piroskája, Színésznek születtél, /világra úgy jöttél, Thália istennő/ teremtett meg téged, Adjon hát még néked/ számtalan sok évet. És mit mondhatnánk róla, Hogy lép a színpadra: Tán kezdjük a szemével, Abba hogy mi fér el: Szemében változó érzések milljoma, Haragnak-örömnek összefont ostora, S hozzá a kebléből szálló orgánuma, Hogy ámulva koccan a teltházas nézőtér fogsora: Piroska, Piroska, Piroska, Piroska! Hát éltessen az Isten, drágánk te, Piroska, Születésed napján ünnepeljünk most ma, Hogy közöttünk vagy te, nem valahol máshol, Azt most megköszönjük, nem egyszer, de százszor. És hogy most ajakunk a végső szót kimondja, Szívünk Piroskája: Piroska, Piroska, Piroska, Piroska, Piroska, Piroska, Piroskaaaaa....