Dmitri Shostakovich: The Second Waltz a Sabbathsong Klezmer Band előadásában (2022)

Dmitri Shostakovich: The Second Waltz a Sabbathsong Klezmer Band előadásában 2022-ben, az Uránia Színházban és a Városligetben készült a felvétel. "A zene nem ismer határokat" Dmitri Shostakovich: The Second Waltz a Sabbathsong Klezmer Band, BFN és Lisztes Jenő előadásában 2022-ben, az Uránia Színházban és a Városligetben készült a felvétel. Érdekesség: Sosztakovics több művét is betiltották annak idején a szovjetunióban Többek között például, amikor Jevtusenko művére alapozva megírta a szovjet antiszemitizmust elítélő 13. szimfóniáját, 1962-ben, a bemutató után betiltottak. Babij Jar tragédiája 1941. szeptember végén a náci halálbrigádok két nap leforgása alatt több mint 33 ezer helybéli zsidót belelőttek az akkori Kijev szélén húzódó Babij Jar szakadékos szurdokába. A tragikus történet ma sem annyira közismert, még a szovjet időkben is megpróbálták kitörölni az emlékét. Alábbiakban Jevgenyij Jevtusenko: Babij Jár című versével emlékezünk meg a tragédiáról. Jevgenyij Jevtusenko: Babij Jár Babij Járban emlékmű nincs sehol. Mély szakadék –, akár egy sírgödör. Félelmetes. Ma oly idős vagyok, mint a zsidók: sok ezer év gyötör. Úgy érzem, szörnyű fáradtság fog el: Egyiptom ősi földjén én bolyongtam, és én pusztultam el keresztre vontan, a szögek nyomán rajtam még a jel. És úgy érzem, Dreyfus is én vagyok, a nyárspolgár elítélt, feladott, gyűrűbe fognak, tömlöcaljba vetnek, leköpnek, megrúgdosnak, kinevetnek, s visongó, finomcsipkés dáma-had napernyőkkel döfködi arcomat. Most Belosztokban kisfiú vagyok, a vér patakzik padlóra, küszöbre, döng a huligán kocsmahősök ökle, pálinka s hagyma... förtelmes szagok. Vas csizmasarkok közt kell összerogynom, rimánkodok, hiába – Ez a pogrom: „Üsd a zsidót, és mentsd meg a hazát!” Egy vad kupec anyám arcába vág. Ó, orosz népem! Jól ismerlek én. Egyforma néked bármelyik fiad, de sokszor épp a mocskos búj mögéd, s nevedben csörtet a garázda had. Én tudom, a mi földünk csupa jóság, s az antiszemita alávalóság az „orosz népi szövetség” nevében ágál... Hogy föl nem pörzsöli a szégyen! Aztán úgy érzem, Anna Frank vagyok, törékeny, gyönge áprilisi ág, és szeretek, de szótalan a vágy – így jó: két szempár egymásba ragyog. Jaj, rosszul látok! S fojtogat a lég! Nekünk nem int lomb, nem kéklik az ég. De kincsünk is van – estelente lágyan összesimulni a sötét szobában. Jönnek? Ne félj – a tavasz lépte hallik –Ne félj, a tavasz zsong csak, az morajlik. Jöjj közelebb, úgy várom már az ajkad! Dörömbölnek? Jégzajlás szava jajgat! Babij Járban csak száraz fű zörög, harag és vád ül itt a fák szemébe. Némán sikolt a táj. Kalaplevéve megállok, s érzem, lassan őszülök. Tömör s hangtalan ordítás vagyok ma. Az ideföldelt tízezrek felett. Minden agyonlőtt öreg én vagyok ma. Én vagyok minden agyonlőtt gyerek. Felejtés, egy emlékemet se öld meg! Zúgjon „Fel, fel, ti rabjai a földnek”, mikor fekete sírgödörbe zárják a föld utolsó antiszemitáját. Bennem zsidó vér csöpp sincs, de azért engem is tajtékozva ostoroz az ádáz antiszemita. S miért? Mert orosz vagyok! Igazi orosz! (Ágai Ágnes fordítása)