Számvetés 5. – és mégis élünk

Addig barangoltuk a hegyeket-völgyeket, mígnem szinte észre se vettük, de elérkeztünk a Kárpát-medence századik szegletébe. Száz epizód. Mi ez az örök és végtelen hazához képest? Nem sok. De a Hazajáró vándornak épp elég, hogy újra megpihenjen és számot vessen, hol is tart az úton. A göröngyösön, mely leírhatatlan tájakon vezet, összeköti az eget a földdel, országépítő őseinket az utódokkal, akik ma is őrzik a hitet és a reményt, hogy lesz még magyar tavasz idebent, a Kárpátok-ölében. Mert a történelem hiába ácsolt már annyi fejfát a magyarnak, valahogy nem tudunk kihalni innen. Széttépve és összetörten, és mégis élünk. Mert voltak, vannak és lesznek, akik – hordozzák bármely leszakított testrész fájdalmát – helytől és időtől, kortól és körülménytől függetlenül: tettre váltják a gondolatot, hogy a múlt kínjaiból és a jelen küzdelmeiből cselekvő hittel jövőt teremtsenek. Az elmúlt másfél év 50 részéből válogattunk tájakat, városokat és embereket történelmi hazánk vidékeiről. Sokan, sok helyről és sokféleképpen mondják el a remény üzenetét: és mégis élünk. A "Hazajáró" hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig - megannyi magyar emlék kíséri a "Hazajáró" soha véget nem érő útját.