KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Hajnali részegség / LUTTER IMRE / Vers mindegy, kinek

Ez a vers a magyar költészet egyik legmonumentálisabb és legcsodálatosabb darabja, ahol a kiábrándító léttel szembekerül a létezés gyönyörű, földön túli dimenziója. Lutter Imre tolmácsolásában a tér folyamatosan tágul az ágytól az ablakig, majd a szomszédtól az égboltig. Miközben a sanyarú emberi sorsot látjuk, ahol az emberek fekszenek holtan és bután, a házuk is csak alvásra van, addig nem is sejtik, hogy az égbolt minden éjjel egy hatalmas bált rejt, tündéri lényekkel és dolgokkal. S ahogy a nap szépen lassan felkel, úgy mennek haza az égi vendégek, akiket eddig, a folyamatos mindennapi őrületben az ember észre sem vett. A csoda véget ér, de holnap újra indul! Kosztolányi, a gyógyíthatatlan beteg saját számvetését készíti el, a halál felé közeledve. Mindezt úgy, hogy nekünk, a barátjának meséli el önmagát, az életét és a földi lét feletti csodát. S akire a vers rátalál, az Kosztolányi barátja lesz, és maga is túllát a hétköznapokon. Iratkozz fel még több versért: https://www.youtube.com/lutterimredr/... "Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva s mérges altatókkal. Az, amit irtam, lázasan meredt rám. Izgatta szívem negyven cigarettám. Meg más egyéb is. A fekete. Minden. Hát fölkelek, nem bánom az egészet, sétálgatok szobámba le- föl, ingben, köröttem a családi fészek, a szájakon lágy, álombeli mézek s amint botorkálok itt, mint részeg, az ablakon kinézek..."