A Nap és a Hold elrablása (Reisenbüchler Sándor, 1968 részlet)

A bartóki indíttatású zenés film Juhász Ferenc azonos című elbeszélő költeményének animációs adaptációja. Egy emlékezetes jelenet: Reisenbüchler Sándor filmjeihez előszeretettel választott ismert klasszikus és kortárs zeneműveket. A Nap és a Hold elrablása dramaturgiai építkezése is a zenei tételek egymásra épülésével rokonítható, a nyitó képsorok friss, életteli vidámságát Vivaldi Négy évszak című hegedűversenyének Tavasz tétele hangsúlyozza ki, a záró képsorok örömünnepét Carl Orff Carmina Burana című zeneműjének kataklizmaszerű zárótétele, az O fortuna teszi lehengerlővé. A felhasznált zeneművek közül a filmhez korban legközelebbi, témaválasztásában legkonkrétabb és akusztikájában legavantgárdabb a lengyel Krzysztof Penderecki Siratóének Hirosima áldozatainak emlékére című, 1960–61-es, különleges hangzásokban bővelkedő vonószenekari darabja, amely a filmben a sárkány pusztítása és az azt követő, poszt-apokaliptikus jelenetek alatt csendül fel. A villódzó, erős fényhatásokkal is dolgozó animációs képsorok a Penderecki-műben használt (és az animációs filmekben kiemelt szerepet kapó) zörejeket és zajokat szorosan követik, így a szürreális, víziószerű jelenetek hátborzongató drámaisága még erőteljesebb. Bővebben a filmről: https://filmarchiv.hu/hu/alapfilmek/f...