Álmatlan Fények (Symphonic Metal) -Janez-

#SymphonicMetal #SopranVocal #femalevocal #ÁlmatlanFények #Janez Álmatlan fények hálója alatt A forrongó éjben csak téged várlak Mélyen a padlón a ritmus nehéz De a karodban minden félelem elenyész Puha köd zúg a vidéken át Lépjünk le végre, vigyük az éjszakát A kabátod alá rejtem a kezem S a sötétben látva a jövőnket nézem Húzz a mélybe, ha a világ megszakad Néma csendben égjünk, míg az űr elapad Ha mélyre zuhanok, te ne engedj el Ez a puha sötétség kettőnknek felel Húzz a mélybe, az érzés most feszül Nincs más vallomás, a szemünk parázson ül Úgy érünk egymáshoz, mint szívben a remegés Te vagy az éjben a legszebb ébredés Lassú léptek az éjszaka szélén Perzselő tapintás bőröm érzetén A dallamok másznak, majd felsírnak hangosan S mi egymásra lelünk a ritmusos zajban A tűz ízét érzem a nyelvem hegyén De a te csókod gyúl a sötét idején Nem kell kijárat, nem kell menedék A pulzusod az egyetlen, mit éreznék Közel vagy hozzám, a világ most elnémul A szívünk a ritmussal egyszerre tágul Húzz a mélybe, ha a világ megszakad Néma csendben égjünk, míg az űr elapad Ha mélyre zuhanok, te ne engedj el Ez a puha sötétség kettőnknek felel Húzz a mélybe, az érzés most feszül Nincs más vallomás, a szemünk parázson ül Úgy érünk egymáshoz, mint szívben a remegés Te vagy az éjben a legszebb ébredés Ha a zaj elhal, én ott leszek veled A csendes homályban a lelkem újra éled Fél lépéssel hátra, fél lépéssel át Te őrzöd a sötétem, s az téged lát Biztos kézzel tartjuk egymást Míg az utolsó fény bezárja a világ kapuját...