Még oda nem ér az idő...

Még oda nem ér az idő... Csubrilo Zoltán filmje 55. Országos Független Film Fesztivál Magyarország -- Legjobb portréfilm díja 2008 Gocsej Filmfesztivál Magyarország -- első díj 2009 Astra Nemzetközi Film Fesztival Nagyszeben, Románia -- Első dj 2009 40. Magyar Filmszemle -- 2009 -- döntőbe jutott alkotás Mediawave Gyor (Hungary) -- 2009 -döntőbe jutott alkotás 16. „ Adana Aranylabda Filmfesztivál" (Törökország) -- 2009-döntőbe jutott alkotás Ecofilms RodosNemzetközi Filmes Vizuális Művészeti Fesztivál (Görögország) -- 2009 - döntőbe jutott alkotás 16. Nemzetközi független Filmfesztivál „Publicystyka" (Lengyelország) -- 2009 -döntőbe jutott alkotás The Nova Friburgo Nemzetközi Emberjogi Filmfesztivál (Brazilia) -- 2009/2010-döntőbe jutott alkotás "Love A Human" Filfesztivál Oświęcim, (Lengyelország) 2010. -döntőbe jutott alkotás V. Országos Helytörténeti Dokumentumfilm Szemle -- I. dij Országos természetfilm-fesztivál -- Pusztaszer -- a zsűri különdíja 12. Nemzetközi Film Fesztivál Patras City Görögország - döntőbe jutott alkotás Dokubazaar Ljubljana Független Dokumentum Film Fesztivál 2010 -- Szlovénia - döntőbe jutott alkotás 57. Belgrádi Dokumentum és rövidfilm fesztivál - 2010-döntőbe jutott alkotás Slow Film Fesztivál -- Eger 2010 - döntőbe jutott alkotás II. CinePécs Nemzetközi Filmfesztivál -- Fókusz Script dokumentum filmfesztivál Kochi, India 2011 döntőbe jutott alkotás Országos Természetfilm fesztivál Pusztaszer - Hungary -- Zsűri díja 2010 Profest 2011. -- I. Award, Panonija, Serbia Filmem középpontjába − hétköznapi történet lévén − nem a kimondottan cselekményes történetet szeretném állítani. A hétköznapok sora mindig, mindenhol folyamatos kontinuumot hoz létre, egyik nap a másik után, és az idő mindig abszolút. Akár a láncba fűzött léncszemek sora. Az ember pedig csak fűzi, fűzi föl a napokat, az éveket. Nem a történet a lényeges − mondhatnánk. És valóban: filmem főszereplője jóval a hetvenen felüli néni, akinek a mindennapjaira lennék kíváncsi. A mindennapok apró, semmitmondó szertartásai érdekelnek, amelyek mögött mégis szeretném megtalálni az embert. Szeretném megtudni, milyen az élet ebben az eldugott, Isten háta mögötti kis világban.Arra keresem a választ a filmmel, hogy ez az aprócska, görnyedt hátú nénike ott, a semmi közepén, vajon jól érzi magát, megbékélt a sorsával, mit jelent számára a világ. Amikor kizökken az idő, az én és a világ kapcsolatának milyensége is megváltozik. Nem mindegy a látszög. Nos, én ezt a látószöget, ezt a finom látást keresem, ezt szeretném megtalálni és megmutatni. Az életet determináló viszonyokat, körülményeket, az azt felülíró sorsot. Egy emberöltőnyi bölcsességet. Egy igazi egyéniséget. "Még oda nem ér az idő..."