....Egyszer a templomban megesküdtünk, hogy soha nem válunk el....

Ma már csak a magányra ébredek, Emlékszem még milyen volt eggyütt..... De mintha sosem lettél volna enyém. Az illatod még mindig ott van szobám magányában,.... És a csendben újra érezlek Téged. Az éjszakák titokban Rólad suttognak. A szívemnek hiába mondom felejtsen el... Bár a hiányod ordít a lelkemben, .....Bár a hiányod ordít a lelkemben..... Folyton csak Rád gondolok, Szeretlek még akkor is ha nem vagy itt, még akkor is ha nem látlak már újra..... Az élet sajnos azt súgja hogy már elvesztettelek, Én még mindig itt vagyok, és Rád gondolok... Szeretlek annak ellenére hogy már nem lehet.... Minden alkalommal fáj egy újabb naplemente, Mert a közös emlékeket már Tenélküled élem meg.... A szerelem nem ismer véget csak kezdetet... Most csak a fájó sors marad amit nem tudom hogyan fogadjak el, Már csak Istenhez szólhatok adjon vissza Téged. Egyszer a templomban megesküdtünk hogy soha nem válunk el, Ezért én még a reményt nem adom fel, Mert tudom hogy visszajössz az életembe,egyszer......