krmzn - Nézz rá, fuss el. [KINA LP]

instagram :   / stilisztika     / krmznnnnnnn   soundcloud :   / obelisk-380631389   bandcamp : https://krmzn.bandcamp.com Nem mondom hogy aktuál a közérzet, de rádnézek és káprázatos vagy,mint a költészet. Gyere szívem köszönj el ha elmész,és nem látlak, Teljenek el tizedek vagy esztendők én megvárlak. Vennék neked rózsát,meg ibolyát,meg csokrot, Faragnék én neked akár márványból egy szobrot. Érted fogok meghalni és felkelek majd reggel, Hogy nézzek a szemedbe ha ámulatba ejtel? Összevissza,habár pesszimista mint a kerti kiscsaj, Ez nem pesti műfaj,hanem esti séta, Még az álmaimba is a flúgos téma, Nem az erőteljes hanem langaléta. Amíg tart a rave,addig a tartalékából, adja még,neki a víz elég, amíg a tér leég,előtte, lábon áll,valószínű a nő előnye. Fáradt gyerekfejem,te vagy az egyetlenem, nem lesz tőled sose jobb,hiába keresgetem. Ha nem lennél az életem,anyám kezét fognám, és a másikat meg sziringával nyomnám. Itt csak üzenetek vannak,meg áldások, tudom jól hogy életben vagyok,mert én rád vágyok Nem tartom én könnyünek hogy én világgá fussak, ha haragszom is,amugyís csak,szeretni tudlak. Összevissza,habár pesszimista mint a kerti kiscsaj, Ez nem pesti műfaj,hanem esti séta, Még az álmaimba is a flúgos téma, Nem az erőteljes hanem langaléta. Amíg tart a rave,addig a tartalékából, adja még,neki a víz elég, amíg a tér leég,előtte, lábon áll,valószínű a nő előnye. Elvesztettem uralmam,és unalmas, szeretetem hatalmas és egyszerre még fájdalmas, A fejembe még tombol a vágy meg a bánat, aztmondják hogy számoljam az éveket,de hányat. Mikor azt se tudom hol vagy és mit csinálsz, én otthon hezitálok,amíg jó nyugodtan vegetálsz. Életembe belelátsz,onnan ki be sétálsz, a kötődésem irántad is százalékba kétszáz. Összevissza,habár pesszimista mint a kerti kiscsaj, Ez nem pesti műfaj,hanem esti séta, Még az álmaimba is a flúgos téma, Nem az erőteljes hanem langaléta. Amíg tart a rave,addig a tartalékából, adja még,neki a víz elég, amíg a tér leég,előtte, lábon áll,valószínű a nő előnye. A szívem szerint elvinnélek Velencébe, kötelékünk olyan forró akár mint egy kemencébe. Én vagyok a kissebbféle,isten kis kertjébe, mert a levelemet,a galambod azt is széjjeltépte. Gondolom hogy nem jutottam észhez, Kiabáltam,ordítottam,így szóltam az éghez: Jaj Istenem gyere le és mond meg hogy mi a baj, megsüketülsz,olyan hangos lett már a csatazaj. Összevissza,habár pesszimista mint a kerti kiscsaj, Ez nem pesti műfaj,hanem esti séta, Még az álmaimba is a flúgos téma, Nem az erőteljes hanem langaléta. Amíg tart a rave,addig a tartalékából, adja még,neki a víz elég, amíg a tér leég,előtte, lábon áll,valószínű a nő előnye.