Magánhangzó törvények - gimi felvételi

Nyolcadikos magyar középiskolai felvételi felkészítőnkről tudj meg többet itt: https://gimifelveteli.hu/termek/magya... Az előadás témája hangok rendszerén belül a magánhangzók és a magánhangzótörvények. Mi most itt kifejezetten a beszédhangokkal fogunk foglalkozni, amiket kimondunk vagy kiejtünk, azon belül is első körben a magánhangzókkal. A magánhangzók első és legfontosabb jellemzője, hogy mindegyik zöngés, ami a gyakorlatban azt jelenti, amikor kiejtjük őket, a tüdőből kiáramló levegő az megrezegteti a hangszálainkat. A magánhangzók csoportosításának a zöngésségen felül egy másik lehetséges szempontja az az, hogyha figyeljük, hogy hol áll a nyelvünk a szájunkban, amikor kimondjuk az adott magánhangzót. Ez az állás lehet függőleges vagy vízszintes. Mindössze kiejtésbeli kérdés, hogy az Ü betűnél, vagy az Í betűnél inkább a szájpadlásunknál van a nyelvünk, mint az O, meg az E hangoknál, pedig inkább lent az alsó fogsorunknál. A nyelv vízszintes mozgása már fontosabb nekünk, mert e szerint elkülönítünk magas és mély magánhangzókat. E szerint vannak magas magánhangzók: E, É, I, I, Ö, Ö és az Ü, Ü. Könnyebb megjegyezni őket, hogyha az ember egy szót memorizál. Ez lehet a teniszütő szó, mert abban van az összes magas magánhangzó. A mély magánhangzók közé tartozik az A, Á, az O, Ó és az Ú, Ú. Ez esetben is praktikus egy szót megjegyezni, ez lehet az autó, vagy az autóduda, mert ezekben benne van az összes a mély magánhangzó. Látni fogjuk a mély és magas magánhangzó elkülönítésnek nagy szerepe van a magyar nyelvben. A magánhangzók csoportosításának van még egy negyedik szempontja is, ami szintén leginkább csak a kiejtést befolyásolja. Ez pedig az, hogy az ajkunkat inkább kerekítjük vagy elhúzzuk, amikor kimondjuk az adott magánhangzót. E szerint vannak ajakkerekítéses magánhangzók, mint mondjuk az „ó”, amit, ha kimondunk, szép kör alakot formáz az ajkunk. Ezzel szemben mondjuk az i betűnél inkább a fülünk felé húzzuk el a szánkat. A magánhangzókhoz a csoportosítási és a kiejtési sajátosságokon túl kapcsolódnak szabályok is. Ezeket úgy hívjuk, hogy magánhangzó törvények. Ezekből három van, és ezek egy része a már említett magas és mély magánhangzókhoz kapcsolódik. Az első a hangrend törvénye, ami azt jelenti, hogy eredetileg a magyar nyelvben a szavak vagy magas, vagy mély hangrendűek voltak. Ez azt jelenti, hogy csak magas, vagy csak mély magánhangzó volt egy szóban. A vegyes hangrendű szavak kétféleképpen jöttek létre. Részben az összetett szavakkal. Illetve vannak úgynevezett jövevény szavak, amiket más nyelvekből vettünk át, és mivel rájuk nem vonatkozik a magyar nyelv belső hangrendi törvénye, ezekben a szavakban is lehetnek mély és magas magánhangzók vegyesen. A hangrend törvényének része az úgynevezett hangrendi illeszkedés törvénye, ami szintén magas, vagy mély hangrendhez kapcsolódik, de a toldalékolást befolyásolja. Az illeszkedés törvénye azt jelenti, hogy magas hangrendű szóhoz, magas hangrendű toldalékot kapcsolunk, ha lehet. Speciális helyzetet jelentenek a vegyes hangrendű szavak, ezeknél kevésbé egyértelmű és nyilvánvaló a szabály. Jó alapnak tekinthető, hogy többnyire az utolsó magánhangzó hangrendjéhez igazodunk. A magánhangzó törvények harmadika az úgynevezett hiátustörvény. A hiátustörvény azt jelenti, hogy egy ejtéskönnyítő j betűt teszünk be olyan szavakba, ahol két magánhangzó kerül egymás mellé, és ezért nehéz kiejteni. Magát a hiátustörvényt is úgy mondjuk, hogy „hijátustörvény”, berakunk egy j betűt már a kimondásakor. Arra viszont nagyon kell figyelni, hogy a j betű csak kiejtéskor van ott, leírva nincsen. #gimnázium #felkészítő #felvételi #központifelvételi #elitoktatás #magyar #ZOOM #onlineoktatás #elearning