Neked megyek #42 - KÁLNÓI DRÓTSZAMARAS CSEVICEKÖR

A kerékpáros túra előzetes leírása: A Szlovák-medence dimbes-dombos táján fogunk egy különleges kerékpáros túrát megejteni, amely egy nyolcast ír majd le. A túra során nemcsak a környék csevice forrásait kutatjuk fel, hanem betekintést kapunk a vidék vulkanikus múltjába, a nógrádi-gömöri táj hangulatába, valamint a határ menti magyar falvak világába is. Losonchoz közeli Kálnó településéről indítjuk utunkat. Célunk a környékbeli csevicekutak felfedezése, felkutatása, illetve maga a táj bejárása. Nagyrészt aszfaltos úton fogunk biciklizni, de lesz benne egy-két földutas szakasz is. Kálnó község centrumából indulunk, és ide is fogunk visszaérkezni. Mielőtt tovább gurulunk az Ipoly folyó hídján át, bejárjuk a település hangulatos kis parkját is. Nem túl sok pedálozás után máris kitérünk az első csevice forrásunkhoz, egy dupla forráshoz. A csevicék nem egyszerű ásványvizek: a vulkáni utóműködésnek köszönhetően szén-dioxiddal telített természetes források törnek fel a mélyből, ezért pezsegnek maguktól. Régen és a jelen korban is sokan gyógyhatást is tulajdonítanak nekik, és ma sem ritka látvány a kannákkal, üvegekkel vízért járó helybéli. Az utolsó házat elhagyva nekiugrunk egy kisebb emelkedőnek. Az egész túra során azonban nem lesznek túl nagy szintkülönbségek, nem kell megijedni: az összes szintemelkedés valószínűleg a 350 métert sem haladja meg. Itt lenne még egy kitérőnk egy patakparti csevicéhez, de most nem szeretnék ezzel senkit sem kínozni, inkább a táj szépségét élvezzük. Elképesztő „hullámvasutazásunk” után begurulunk Červeň településre, majd innen egy éles jobbkanyarral ismét emelkedő következik – ahogy ígértem, dimbes-dombos lesz a túra. Ha éppen nem folyik kitermelés, akkor a Maky nevű bányatóhoz is ellátogatunk. A tó környezete igazán érdekes és különleges hangulatú. A „Maki” név egyébként nem a majomfajtára utal, mielőtt valaki elkezdene Madagaszkárra asszociálni. 😊 Ha lesz rá időnk, érdemes lehet egy rövid fotószünetet is tartani itt, mert a tópart és a környező dombok nagyon látványosak. A kerékpárutat, amelyen haladunk, stílusosan Csevice kerékpárútnak hívják, és nem véletlenül. Kitérünk az úgynevezett Poltári-tengerhez is, ami tulajdonképpen egy tó vagy bányató. A „tenger” elnevezés tipikus felvidéki humor: ami egy kicsit nagyobb vízfelület, az máris tenger. A szemet gyönyörködtető táj, a szórványos tanyavilág között biciklizünk tovább, majd ismét elérünk egy csevicéhez: a Dananaja nevű kúthoz. Átcsorgunk egy dombon Maštinec településére. Ezen az apró falun „óriási meglepetésünkre” 😊két csevicekút is található. Ezt követően érkezünk meg a Poltár és Rimaszombat közötti, nemrégiben átadott kerékpárútra, amelyet egy régi kisvasút nyomvonalán építettek ki. Itt rögtön egy büfé vár minket: kaja, pia, mi szem-szájnak ingere – de azért természetesen ismét megnézünk egy csevicekutat is, nehogy elfelejtsük, miről szól a túránk! 😊 Innen egy jó darabig kerékpáros szemszögből igazi örömtúrán veszünk részt, mert ilyen szépen és igényesen kialakított kerékpárúton ritkán kerekezhet az ember! Az út mentén egymást érik a pihenőhelyek. Ezen a szakaszon tizenhat kilométert fogunk megtenni, közben pedig áthaladunk az úgynevezett Osgyáni-alagúton is, amely természetesen ki van világítva. Az ilyen alagutak még a régi vasúti korszak hangulatát idézik, amikor a nógrádi és gömöri iparvidéket sűrű vasúthálózat kötötte össze. Kénytelen-kelletlen le kell térnünk erről a kerékpárútról. Bár nem egy forgalmas főútra érkezünk, az elővigyázatosság természetesen ajánlott lesz. Talán a túra legmeredekebb emelkedője következik – de itt sem kell megszakadni. Ezután érkezünk meg az érdekes nevű – legalábbis magyarul az – Magyarhegymeg településére. Innen még két olyan falun haladunk át, ahol a mai napig sokan használják a magyar nyelvet, így a településtáblákon is két nyelven szerepelnek a nevek: Guszona és Nagydaróc. Kétkeresztúr után túránk talán legérdekesebb látványossága következik: az úgynevezett Sírne oko, vagyis magyarul a Kénszem. Ez a természeti jelenség ékes példája a vulkáni utóműködésnek. Bár a vulkánok már több millió éve eltűntek a környékről, még mindig találunk példákat arra, hogy odalent a mélyben „fortyognak az indulatok”! A Kénszem tulajdonképpen egy bugyogó, kénszagú forrás. Csevice jellegű ugyan, de inni azért nem ajánlott belőle. A hely rendszerint odavonzza az állatokat és madarakat, amelyek sokszor pórul járnak, mert belélegzik a nem éppen élőlénybarát gázokat. Földúton haladunk tovább, majd egy rövid ismétlés következik: megint elhaladunk a Poltári-tenger mellett. Ezután újra rátérünk a már jól ismert kerékpárútra, ezúttal kelet felé, Poltár irányába tartunk. Áthaladunk a községen, másodszor is átkelünk az Ipoly folyón, megnézünk egy haranglábat, majd kiindulópontunk felé tartunk. Bő hét kilométert teszünk meg déli irányban műúton, ahol ismét körültekintőbben kell bicikliznünk. Végül megérkezünk a túra kezdőpontjára.