Cseh Tamás: Népdal IV.

Nem vagyok szomorú, nem vagyok vidám se, azt az én kedvemet, tudja a Jóisten. Csak az Isten tudja, azt, hogy én mit érzek. éneklek magyarul itt valami szépet. Szépecskén éneklek, pengetek, pengetek, míg mennek az égen változó fellegek Változó fellegek menjetek, menjetek. Úgy választottam én nem megyek veletek. Én már itten ülök pengetve, pengetve a húron matatva, kedvemet érezve. Hát hova is jutnék gitáromnak nélkül tán fellegek között végezném én végül. Jaj, de itt akarok, a fő'dön akarok én csak szívesebben húrokon matatok.