GUPVI - A HALÁL TÁBORAI

A második világháború végén, 1944-’45-ben a megszálló Vörös Hadsereg történelmi hazánk területeiről tömegeket hurcolt el szovjet kényszermunkatáborokba – a magyarországi hatóságok közreműködésével. Míg a magyarországi kommunista vezetés politikai céljainak elérése érdekében nyúlt a deportálás eszközéhez, addig az elcsatolt területeken az etnikai tisztogatás lehetőségét találta meg benne az új hatalom. Összesen közel egymillió embert – magyar és német nemzetiségű hadifoglyokat és civileket – deportáltak. Az elhurcoltak közel fele soha nem térhetett haza… Sokan már az az oda vezető utat sem élték túl, mások a lágerekben az embertelen körülmények között vesztették életüket. A túlélőkre itthon, a szovjet szuronyokon épülő kommunista rendszerben megbélyegzés, kirekesztés várt. Hosszú évtizedekig nem lehetett beszélni a szovjet koncentrációs táborok világáról. A GUPVI – a halál táborai című dokumentumfilm néhány túlélő elhurcolt honfitársunk személyes sorsán keresztül, történész szakértők közreműködésével, játékfilmes jelenetekkel illusztrálva mutatja be a kommunista vészkorszak egyik legnagyobb áldozattal járó tragédiáját. A túlélők visszaemlékezésein, konkrét személyes történetein keresztül, történészek segítségével mutatjuk be az elhurcolás előzményeit, a gyűjtőtáborok és átmenőtáborok poklát, a viszontagságos utazást marhavagonokban a Szovjetunió távoli vidékeinek hírhedt kényszermunka táboraiba. Az úgynevezett GUPVI táborokban uralkodó embertelen körülményekről, a kegyetlenkedésekről, az éhezésről, járványokról és a halálba dolgoztatott tömegekről azon kevesek közül mesélnek nekünk, akik túlélték ugyan a lágerek borzalmait, de hazatértük után is megvetés és hallgatás várt rájuk. A kommunizmus hosszú évtizedei alatt beszélni sem lehetett a borzalmakról. Nemcsak az utód nemzedékek, de a kortársak is a mai napig keveset tudnak a generációkon át eltitkolt történtekről. A film megszületése a fontos adósság-törlesztés részeként állít emléket a kommunista terror elhunyt és túlélő áldozatainak. Azoknak, akik a hadifogolytáborok, a GULAG és GUPVI lágerek, a „málenkij robot” ismert és ismeretlen helyszínein váltak testi és lelki nyomorultakká, vagy veszítettek el életüket és földi maradványaik több ezer kilométerre hazájuktól, a mai napig ismeretlen, jelöletlen helyeken nyugszanak. A film a Megbékélésért Polgári Szövetség megbízásából, a Magyar Kormány támogatásával készült. „A lélek a túlvilágon csak akkor nyugszik meg, ha akad valaki a földön, aki élete igazságát kimondja”